Amit a képviselő a levélben látott, az hibátlanul belesimul az Elios diadalmenetéről eddig kialakult képbe. Természetesen Hatvanban is kulcsszerep jutott INS Energia Kft-nek – az Imrovicz András vezette „független” auditáló cég 27 másik Elios-projekt helyszínén is közreműködött a pályázat előkészítésében és/vagy bonyolításában.
Hatvanban az INS készítette a költség-haszon elemzést, mellyel kapcsolatban az OLAF-levél megállapítja, hogy a számokkal való trükközés nélkül a projektet nem lehetett volna támogatni. És valóban, a 2016-17-es költségadatok alapján a nettó 228 milliós beruházás után a megtakarítás mindössze 3 millió: a számla évi átlag 30,2 millió forintról 26,4 millióra csökkent.
Itt sem maradhatott ki Mancz Yvett a projektből: az OLAF-levél szerint az Elios közvilágítási üzletágért felelős igazgatója írta a pályázati kiírás 3. számú mellékletét – ebben határozták meg a műszaki feltételeket, ami aztán valahogy úgy sikerült, hogy más pályázó nem is próbálkozott.
És persze az OLAF-nak a hatvani projekt esetében is feltűnt a Sistrade és Hamar Endre kettős szerepe miatti nyilvánvaló összeférhetetlenség.
A hatvani beruházásról elmondható még, hogy gyakorlatilag sötétbe borult tőle a város: az ott élők kellemetlen benyomását az Átlátszó mérésekkel is megerősítette. Ráadásul a lámpákat 20 év múlva cserélni kell, így a 87 éves megtérülés helyett végül 160 milliós lesz a veszteség a portál kalkulációi szerint.
A teljes cikk itt olvasható.
