Egyetlen pillanatig sem kétséges a hétfőn kezdődött, szerdán záruló egyiptomi elnökválasztás eredménye. Abdel Fattah esz-Sziszi hivatalban lévő államfő nem vállalt sok kockázatot, hiszen potenciális ellenfeleitől már akkor megszabadult, amikor azok bejelentették, indulnának a voksoláson.
Az elnököt korábban a parlament javaslatára egyfajta népszavazáson választották meg. 2005-ben aztán megrendezték az első „demokratikus” elnökválasztást, amelyet Hoiszni Mubarak 88,6 százalékkal nyert meg. A voksoláson azonban egy sor szabálytalanság történt. Mubarakot 2011-ben elsöpörte az arab tavasz, 2012 júniusában rendezték meg az elnökválasztás második fordulóját, amelyet az iszlamista Mohamed Morszi nyert meg. Ez a voksolás Egyiptom sorsát is meghatározta, hiszen eldőlt, a térség legbefolyásosabb állama az iszlám utat választja.
Ezután a káosz és az erőszak hónapjai következtek, gyakorta bántalmazták például a kopt keresztény egyház hívőit. 2013 júliusában aztán a katonai vezetés megbuktatta Morszit és az általa irányított Muzulmán Testvériséget. Nem egészen egy évre rá, 2014-ben rendezték meg az elnökválasztást, Sziszi volt védelmi miniszter ekkor 96,9 százalékot kapott, szabad voksolásról azonban ekkor sem lehetett beszélni.
Az eltelt négy évben az államfő megszilárdította hatalmát, vaskézzel irányítja az országot. Bár a kormányzat azt ígérte, ez lesz az ország történetének legdemokratikusabb voksolása, a közlést senki sem vehette komolyan, s az előjelek sem éppen erre utaltak. Akadt olyan elnökjelölt is, akit azonnal bebörtönöztek, miután bejelentette, hogy indulni merészel. Sziszi elnök mellett mindössze egyetlen jelölt indulását engedélyezték, Musza Musztafa Muszáét, aki valójában nem is akar államfő lenni, csak azért vesz részt a választásnak nevezett bohózatban, hogy meglegyen a demokratikus voksolás látszata. Musztafa Musza függetlenségéről mindent elmond, hogy bár elnökjelölt, kezdettől fogva Sziszi újraválasztásáért kampányolt.
A körülményeket is úgy alakították, hogy a hivatalban lévő elnök a lehető legnagyobb arányban győzedelmeskedjék. Egyiptomban ezért meghosszabbították a rendkívüli állapotot, tavaly egy sor független internetes portált zárattak be, illetve több száz internetes oldalt tettek elérhetetlenné. Egy új törvény kemény ellenőrzés alá helyezi a nem kormányzati szervezeteket, az egyes televíziókat pedig a kormányhoz, illetve a titkosszolgálatokhoz közel állók vettek át. Az ellenzéknek lényegében nem maradt felület a véleményének kifejtésére.
Bár mindent úgy intéztek, hogy a voksolás valóságos diadalünnep legyen Sziszi számára, a hatalom részéről mégis némi idegesség figyelhető meg. Ha ellenfele nincs is, a legnagyobb veszélyt az alacsony részvétel jelentheti számára. Január végén több ellenzéki a választás bojkottjára szólított fel, az ügyészség ezért eljárást indított velük szemben. 2014-ben sem lehetett tömeges részvételről beszélni, akkor 47 százalék járult az urnákhoz, a kormányzat azonban attól fél, hogy ennél is kevesebben élnek majd szavazati jogukkal. Igaz, a számok kozmetikázására mindig van lehetőség.
Alacsony részvétel várható már csak amiatt is, mert nincs igazi verseny. Ettől függetlenül az azért némiképp abszurd, higy Sziszi az állami televízióban dohogott amiatt, hogy kevés az elnökjelölt. „Nem az én hibám” – közölte, s rögtön a többi pártra hárította a felelősséget, amelyek szerinte nem tudtak megfelelő jelölteket állítani.
Eufóriáról nem lehet beszélni Egyiptomban, ami a Frankfurter Allgemeine Zeitung értékelése szerint arra vezethető vissza, hogy Sziszi elnök négy év óta tartó elnöksége alatt alig tudott eredményeket felmutatni. A biztonsági helyzet nem sokat javult, a Sínai-félszigeten továbbra is gyakoriak az iszlamisták által elkövetett véres merényletek. Tavaly novemberben egy terrorakcióban több mint 300-an vesztették életüket. Bár politikai ellenfele nincs Sziszinek, azért a hadsereg türelme sem véges.