Amitől joggal lehetett tartani: tegnaptól az Egyesült Államok hatályba léptette az acél- és alumíniumtermékek importjára kivetett vámokat. Pillanatnyilag az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménynek (NAFTA) az Egyesült Államok melletti másik két részes tagállama, Kanada és Mexikó élvez mentességet, és ez vonatkozik az Európai Unióra, Argentínára, Ausztráliára, Brazíliára és Dél-Koreára is. A mentességet élvező országokkal szembeni engedékenység azonban csak ideiglenes, addig tart, amíg a jövőbeni eljárásról szóló tárgyalások be nem fejeződnek. (A tegnap zárult uniós csúcson részt vevő állam- és kormányfők nehezményezték az effajta megkülönböztetést, és állandó felmentést várnak a szankciók alól.)
A durva eljárást a világ országai egybehangzóan a szabadkereskedelem elleni támadásnak és túlzó piacvédelmi fordulatnak minősítették. Az Európai Unió és Kína különösen nehezményezte azt, hogy az amerikai elnök nemzetbiztonsági okokra hivatkozott döntésében.
Donald Trump azonban nem elégedett meg ennyivel, bejelentette, hogy védővámokat vetnek ki mintegy 60 milliárd dollárnyi kínai importtermékre is. Az amerikai külkereskedelmi forgalom erősen deficites az ázsiai óriásbirodalommal szemben, amelyet az elnök mérsékelni akar. Trump azt is felrója Kínának - talán nem minden alap nélkül -, hogy Peking előkelő helyen áll az amerikai szellemi tulajdon ellopásában.
Az elnök az amerikai gazdaság érdekeivel és az amerikai nemzetbiztonság elsőbbségével indokolta döntését. Trump lépései nem érhették váratlanul a USA-val gazdasági kapcsolatban álló országokat - vélte Németh Dávid a K&H vezető elemzője. Egyfelől utalt azok bevezetésére az elnökválasztási kampány során, másrészt az utóbbi időszakban az Egyesült Államokban és más országokban is volt példa arra, hogy a helyi deviza gyengítésével próbáltak versenyelőnyt szerezni az országok, ám ez nem hozott eredményt. A következő lépésként jönnek a protekcionista intézkedések, amelyek vámok bevezetését jelentik. Így tett most Trump is és emiatt világszerte felerősödhet a protekcionista irány. Több ország is törekedhet arra, hogy ne globális megállapodások révén szabályozza a kétoldalú kereskedelmet, hanem külön-külön megkötött egyezségekre alapozza a gazdasági kapcsolatait - tette hozzá az elemző.
Donald Trump amerikai elnök által március 8-án aláírt rendelet szerint az acél behozatalát 25 százalékos, az alumíniumét pedig 10 százalékos vámmal sújtják. Washingtonnak tavaly 375 milliárd dolláros áruforgalmi deficitje volt Pekinggel szemben, Trump-nak az a célja, hogy a hiány legalább 100 milliárd dollárral mérséklődjön.
Azonban Kína sem rest, 3 milliárd dollárnyi amerikai importtermékre terveznek vámot kivetni, 15 százalékot az amerikai szárított gyümölcsökre, borra, és acélcsövekre, illetve 25 százalékosat a sertésexportra, valamint az újrafeldolgozott alumíniumtermékekre.
Valószínűnek tűnik, hogy ha elmérgesedik ez a kereskedelmi háború annak további hatásai lesznek. Például az importcikkek áremelkedése emeli az inflációt Amerikában, rövidtávon lassítja gazdaságot, de ezt ellensúlyozhatják a Trump-féle adóintézkedések. A magasabb infláció az érintett kormány számára azért kedvező, mert így elértéktelenítheti a felhalmozódó államadósságot. Kedvező lehet a piacvédelem az adott országra nézve azért is, mert ezek a lépések munkahelyeket teremtenek. Ugyanakkor a protekcionista lépések zárkózottabbá teszik az adott gazdaságot, hosszabb távon pedig a jólétre is kedvezőtlen hatással vannak: drágábban, esetlegesen rosszabb termékekhez jut csak hozzá az ottani lakosság - értékelte az amerikai lépést Németh Dávid.
A védővámok emelése Európának sem túl jó hír, mert Kína ide "tolhatja be" az Egyesült Államokban el nem adott árucikkeit, így itt rövidtávon fékezheti az inflációt, miközben Európa számos országa erősen függ a kínai gazdaság hullámzásától, például Németország és beszállítói is, köztük Magyarország. Az elemzők sem vállalkoznak arra, hogy Trump lépéseinek pontos hatását megbecsüljék, de abban biztosak, ha egy globális kereskedelmi háború következik, akkor az az exportorientált magyar gazdaságra nézve rossz hatással lehet.
Az Egyesült Államok a világ legnagyobb acélimportálója, tavaly 29,1 milliárd dollár értékben 34,6 millió tonnát hozott be a termékből külföldről. Az importon belül Kanada részesedése a legnagyobb, 16,7 százalékos, a második helyen Brazília áll 13,2 százalékos részaránnyal, őket Dél-Korea (9,7 százalék), Mexikó (9,4 százalék), Oroszország (8,1 százalék), Törökország (5,6 százalék), Japán (4,9 százalék), Németország (3,7 százalék), Tajvan (3,2 százalék), Kína (2,9 százalék) és India (2,4 százalék) követi. Az Európai Unió évente körülbelül 6 milliárd euró értékben exportál acélt és alumíniumot az Egyesült Államokba. Tavaly összesen 23,4 milliárd dollárért 6,3 millió tonna alumíniumot importált az Egyesült Államok. Ennek a 40,6 százaléka érkezett Kanadából és Mexikóból. A behozatal legnagyobb része, 36,3 százaléka (8,5 milliárd dollár) Kanadából származott, a második helyezett Kína 15,1 százalékos részesedéssel 3,5 milliárd dollárral, Oroszország pedig a harmadik volt, 7 százalékkal, azaz 1,6 milliárd dollárral.
