Különösen élen jár ebben a 888.hu és a lokal.hu, vagyis a Habony Árpádhoz kötődő lapok. És meglepő módon orosz propagandát terjeszt a mindenegyben.com is, aminek a tulajdonosai ismeretlenek, ám valószínűleg többen olvassák, mint a teljes kormánysajtót együttvéve, hiszen a Facebookon 700 ezernél is többen követik posztjaikat.
Az is egyértelműen látszik, hogy a pestisracok.hu és a magyaridok.hu is erőteljesen követik a putyinista vonalat, míg az origo.hu volt 2017-ig a legkevésbé vonalas a kormányhoz kötődő online lapok között.
A vizsgálatból az is kiderült, hogy a kormányhoz nem kötődő oldalak sokkal kevésbé használják az orosz propagandára jellemző fordulatokat. Ebből az következik, hogy a magyar közéletben amúgy nem ezek a témák vannak jelen; tehát valóban lennie kell valamilyen különös kapocsnak az orosz és a magyar kormány propagandái között.
A kutatásban az "orosz propaganda" meghatározásához referenciának a hidfo.ru oldalt használták, jó okkal. A hidfo.ru-ra akkor csodálkozott rá a világ, amikor az orosz külügyminiszter személyesen idézte egy cikküket arról, hogy a magyar kormány tankokat küldött Ukrajnába. A cikk egyébként hazudott. Az oldalt sokáig Györkös István szerkesztette; az a férfi, aki a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű náci szervezet vezetője volt, és amelynek tagjai rendszeresen az orosz katonai hírszerzés embereivel tartottak lőgyakorlatot. Györkös 2016 októberében megölt egy magyar rendőrt, amikor házkutatást akartak tartani nála.
A kutatók abból indultak ki, hogy ha a magyar kormány politikai üzenetei függetlenek az orosz kormányétól, akkor a kormánypárti és a nem kormánypárti lapok nyelvezete és szókészlete egyformán viszonyul a hidfo.ru cikkeihez. Ám arra jutottak, hogy ez nincs így. A kormánypárti sajtó sokkal jobban hasonlít a hidfo.ru-ra, mint a kormánytól független oldalak. Közülük is legszorosabban a G. Fodor Gábor által vezetett 888.hu oldal követi az orosz propagandát.
A közel 200 oldalas tanulmánynak talán leginkább aggasztó bekezdése arról szól, hogy az oroszok Magyarországon a magyar adófizetők pénzéből terjesztik azt a propagandájukat, amire máshol komoly összegeket költenek, illetve emberek tömegeit saját erőből kell meggyőzniük először ahhoz, hogy terjeszteni tudják anyagaikat.
A teljes cikk itt olvasható.
