Van remény! Magdi anyus visszatérhet. Természetesen a Barátok közt-be. Kilenc évvel a szerep halála után. Ez azért valami. Fodor Zsóka - aki annak idején évekig könyörgött a producernek, hogy írják ki a sorozatból - kész lenne újra megjelenni. Az új kreatív producer - Szerencsés Gabriella - pedig ugyancsak örülne, ha a színésznő ismét a kamerák elé állna. Csak még azt kell kitalálni, hogy feltámasszák-e a halottat, vagy esetleg kísértsen egy kicsit, netán egy új alakot találjanak ki a népszerű művésznőnek.
Mindebből az is nyilvánvaló, hogy nemcsak a tévé - mint olyan - nagyhatalom, hanem azon belül a sorozatok, szappanoperák is. Azokban minden lehetséges és elképzelhető. Ha annak idején a Dallasban feltámadhatott Bobby Ewing - mert a közönség visszakövetelte -, akkor ugyanez miért ne fordulhatna elő nálunk is. Márpedig Fodor Zsóka népszerűsége - legalábbis kis hazánkban - vetekszik Patrick Duffyéval, sőt. Bizonyára a művésznő sem gondolta volna ezt, amikor a hetvenes években olyan szerepeket kapott Békéscsabán, hogy egy évre inkább tévébemondónak állt (de akkor még nem tudott konkurálni Takács Marikával, vagy Tamási Eszterrel).
Az viszont tény, hogy a sorozatok szereplői - akarják, vagy sem (de biztos akarják) - ismertek és népszerűek lesznek szerte a hazában. Nem véletlen, hogy nagynevű művészek is fel-felbukkannak bennük. A legjobb példa erre a Nemzet Színésze, Tordy Géza, aki néhány éve feltűnt a Barátok közt néhány epizódjában - és akkor is bebizonyította, hogy nincs kis szerep, ha nagy színész játssza. Vagy említhetjük a most befejezéséhez közeledő Oltári csajokat, amely az RTL II sikeres vállalkozásának bizonyult. Néhány részében pedig örömmel találkoztunk Hűvösvölgyi Ildikóval, Tóth Ildikóval, valamint a még mindig varázslatos Monori Lilivel. Mindhárman néhány vonással teremtettek emlékezetes karaktert, miközben egyszerűen jó volt őket látni.
Ugyanakkor ezekben a sorozatokban olyan színészek is szerepelnek, akiket a szakma talán ismer és becsül is, de a nagyközönség meglepve fedezheti fel őket. Jé, milyen kitűnőek, hol voltak eddig, s ha utánanézünk, kiderül, hogy jó részük hosszú évek óta a színpadon van, csak éppen a tévé(k)ben nem voltak láthatók. Kíváncsi lennék, hány embernek mond például valamit Szalontay Tünde neve. Hosszú ideig Pintér Béla társulatának tagja volt, előtte hat évig külföldön játszott. A Válótársak nemrég véget ért újabb ciklusában alakította az egyik főszereplő titkárnőjét. Brilliánsan. Szerepe szerint beleszeretett válófélben lévő főnökébe, de annyira, hogy többször is zaklatta, sőt nem egyszer szinte meg is erőszakolta. Minthogy azonban lángolása nem talált viszonzásra, a végén öngyilkosságot kísérel meg. Szalontay Tünde hatalmas szakmai rutinnal, széles skálán játszva jelenítette meg a nőt, érzelmi hullámzását, egész talányos lényét.
Méltó partnere volt kicsit ismertebb, de eléggé még el nem ismert kolléganőjének, Balsai Móninak is. Őt a Liza, a rókatündér főszerepében már felfedezték pár éve, de amit ebben a sorozatban alakított, az sokkal érdemlegesebb. A válásra készülő, de a megszokott jóléthez ragaszkodó feleséget játszotta, ugyancsak remekül. Egy-egy párbeszéd közben is képes volt több arcát felmutatni, szinte eszköztelenül tudta hozni a nő ravaszságát, egyúttal védtelenségét is.
Az említett két színésznő már jó néhány évet eltöltött a pályán, rutinból is felépíthették volna szerepüket (de nem tették). Említést érdemel viszont két olyan pályakezdő is, akik érett játékkal jelentkeztek az Oltári csajok főszereplőiként. Pedig egyikük nem is színésznek tanult, hiszen a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorkészítő szakán végzett.
Michl Julinak hívják és a sorozatban a három lánytestvér közül a legkisebbet, Pirost alakította. Egy picit hebrencs, ügyetlen kislányt, aki azonban nem olyan, mint amilyennek látszik. Mély-érzésű, már-már bölcs, aki gyakran tud segíteni nővéreinek is. Michl Juli olyan természetesen adta szerepét, mintha nem is játszana, csak egyszerűen élne, miközben a kamera követi. Nem véletlenül nyilatkozta, hogy ez a lány hasonlít korábbi személyiségére. Ám ez nem volna elég a szerep megformálásához. Valódi - és érett - színészi játékot láttunk.
Akárcsak Ember Márk esetében. Ő játszotta Piros szerelmét, Kornélt, aki előbb különköltözött gazdag családjától, hogy ne szóljanak bele az életébe, majd - nagy nehezen - rájött arra is, hogy anyja egészen ocsmány módon manipulálja. Az ifjú színész - tavaly óta már a Vígszínház tagja - ugyancsak eszköztelenül, de nagy beleéléssel ismerteti meg a nézőket a szereplő életének stációival, hezitálásával és magára - valamint Pirosra - találásával. Alakításából az is kiderül, hogy a kevesebb sokszor több, hiszen Ember Márk is úgy képes megformálni szerepét, hogy lényegében nem csinál semmit. Csak él.
Jó látni eddig nagyjából ismeretlen arcokat a sorozatokban és jó látni azt is, amikor ezek a nagyszerű színészek bebizonyítják, hogy még a szappanoperákban is ki lehet emelkedni a szürke tömegből. Alakításaikat tekintsük jutalomjátéknak. Akiket az imént méltattunk, egyelőre biztos nem lesznek annyira népszerűek, mint Fodor Zsóka, alias Magdi anyus. Mégis érdemes rájuk figyelni és drukkolni nekik, hogy így folytassák. A sok etetés közepette ők tudnak megajándékozni bennünket igaz és őszinte pillanatokkal. És ez nem kevés.
