Átugrotta a nettó átlagkereset a 200 ezer forintot: egy átlagos munkavállaló a KSH adatai szerint ennél éppen 6 ezer forinttal visz többet haza. Összehasonlításképpen: 2016 végén ez a szám 175 ezer forint volt, azaz majdnem 40 ezer forint pluszt mutat a statisztika. Az persze szépséghiba, hogy a növekedés kétharmadát-háromnegyedét nem a piac (értsd: nem a gazdasági növekedés) termelte ki, hanem az állami akarat generálta. Hiszen 2017-ben illetve 2018-ban összesen 23 százalékkal ugrott a minimálbér, illetve a garantált minimálbér esetében ez az arány 37 százalék. Magyarán annyi történt, hogy az állam a legkisebb béreket (szociális szféra, építőipar, és így tovább) kigyúrta.
373,5 ezer forintot keresnek átlagosan a pénzügyi, biztosítási területen dolgozók
De a minimálbér (valamint a garantált bérminimum) emelése sem hozta el a munkavállalói kánaánt. Pontosabban érdemes egy finom distinkciót tenni. A multiknál elhelyezkedő munkavállalók egyértelmű nyertesei az utóbbi két évnek. A kormány által sokat szapult nemzetközi cégek ugyanis képesek kitermelni a pluszköltségeket – olyannyira, hogy nem csak a „a legkisebb fizetéseket” tornászták fel, de azokhoz igazították bértáblájukat. A hazai kis és középvállalkozási szektor viszont bajban van: hogy kiizzadja a meghízott bérkiadásokat sokszor trükközni kényszerül: más munkakörbe sorolja vagy részidős alkalmazottként jelenti be embereit, akik viszont nyolc órában továbbra is ugyanazt a munkát képesek végezni. Ennek ellenére egyelőre a kis- és középvállalkozások elevickélnek valahogy – igazán nehéz helyzetbe akkor kerülhetnek, ha az EU valamiért elzárja a támogatási csapokat.
És a helyzet az, hogy a bérek – pontosabban a vásárlóértékük – most kezdi elérni a 2008-as, azaz a válság előtti szintet. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy 6 millió embernek nem változott vagy nehezedett a sorsa az utóbbi nyolc-tíz évben. Vannak az úgynevezett középmagyarok (legalábbis a statisztika így hívja őket) aki a társadalom 5-6 leggazdagabb deciliséhez (értsd: tíz százalékához tartozik), ami azt jelenti, hogy fejenként 82-94 ezer forintból él. A növekedés tagadhatatlan, hisz 2010 előtt ez a summa 60-70 ezer forint volt, azaz 25-27 százalékkal többől gazdálkodhat most ez a két millió ember – de csak elvileg: az árak ugyanis 25 százalékkal nőttek. Következésképpen egyelőre még nem áll be a jólét.
