Újra itt állunk a legnagyobb kétségek között. Pedig már azt hittük, mindent értünk. A békemenetet, a miniszterelnök beszédét, meg az egész körítést, amit ehhez az - egyébként jól szervezett és ünneplésnek nevezett - cirkuszhoz adtak. Hiszen mindjárt választani kell, mégsem lehet kampánymentessé tenni az emlékezés napját.
Csak az a ceruza, az zavar nagyon. Amivel Orbán Viktor - állítólag - írta a beszédét. Fel is töltötte a Facebookra, amint meglepte őt a kamera. És ha már ott volt, hát rögtön üzent az ő népének. Hogy már készül a közös ünneplésre, s mindenkit odavár. Aztán visszatért a papírjához, és tovább írt.
Na, de ceruzával? A XXI. század második évtizedének végén? A számítógép korában? Még egy írógépet sem találtak? Vagy nincs egy gépírókisasszony, aki lejegyezhetné a vezér magvas gondolatait? Ennek a ceruzának biztos üzenete van (meg a másik kettőnek is, ami ott hevert a pulpituson, nyilván azért, ha az egyiknek kitörik a hegye, legyen utánpótlás). Már csak azt kellene tudni, mi az. Talán hogy a miniszterelnök is egy a nép közül, nincs szüksége flancos segédeszközökre. Netán az, hogy ne tessék elhinni, amit rólunk mondanak, nem loptunk mi annyit, még egy számítógépre sem telik. Azt már el sem tudjuk képzelni, hogy csak a kommunikációs szakemberek hülyeségének újabb esetével találkozhattunk.
Márpedig a ceruza - amit azért tekintsünk jelképnek - éles ellentétben van a vezérlő tábornok ünnepi (azaz kampány-) beszédével. Amely onnan indul, hogy április 8-án nem négy év lesz a tét, s oda érkezik, hogy "nem választást, hanem a jövőnket akarjuk megnyerni". Ez is üzenet ugyanis, s - a ceruzához hasonlóan - ugyancsak többértelmű. Meglehet, arról szól, hogy a jelenlegi hatalom embereinek eszük ágában sincs átadni kényükre-kedvükre berendezett országukat. Kétségkívül, ez a legvalószínűbb olvasat. De persze elképzelhető az is, hogy a félelem megnyilvánulása. A jogos aggodalomé, hogy mi lesz, ha valamilyen szörnyű félreértés folytán a többség megvonja tőlük a bizalmat. Akkor még szükségük lehet rá, hogy elkerüljék az egyre inkább fenyegető felelősségre vonást.
Bizony, még az is elképzelhető, hogy a választók nagyobbik részét már nem lehet megvezetni. Hiába a sorosozás, a brüsszelezés, hiába a folyamatos karaktergyilkosságok. Hiába hívta fel a figyelmet Orbán Viktor arra, hogy "rejtőzködő, fortélyos, alantas, nemzetközi, spekuláns, bosszúálló az ellenzék természete". Ha ugyanis nem csupán hívei körében érezné jól magát, hanem kissé kitekintene, érdekes dolgokat láthatna.
Például azt, hogy március 15-én nem csupán a békemenet vonult az utcákon, hanem sokan olyanok is, akiknek elegük van a jelenlegi rendszerből. Akik nem olyan jövőt akarnak, amilyent a most uralkodók szánnak nekik. Akik nem óhajtanak távozni innen, de élhető, tisztességes és valóban demokratikus országot teremtenének. Ahol Orbánéknak is van helyük, együtt a ma kirekeszteni szánt magyarokkal.
Akárhogyan is, észre kellene venni, azon a miniszterelnöki ceruzán túllépett az idő. Ha tetszik érteni.
