Olaszország a második világháború után ugyan hozzászokhatott a belpolitikai válságokhoz, a mostani helyzet azonban teljesen kilátástalannak tűnik, miután egyik politikai erő sem képes kormányozni. Matteo Salvini szívesen lenne miniszterelnök, a siralmasan szereplő balközép Demokrata Párt (PD) azonban nem óhajt szövetkezni az Északi Liga elnökével. Szintén kormányzásra készülne a 32,5 százalékot elért Öt Csillag Mozgalom (M5S) listavezetője, Luigi Di Maio, ám a demokraták őt sem óhajtják partnernek.
Silvio Berlusconi saját állítása szerint igyekszik a kezébe venni a dolgokat, folyamatosan tárgyal, hogy a következő kabinet biztosan kormányozhasson, egyúttal óva intett egy előrehozott választástól.
Berlusconi aktív ugyan, eredetileg azonban sokkal többre számított: arra, hogy a voksolás után győztes hadvezérként tér vissza. Brüsszelben is tárt karokkal fogadták, az Európai Bizottság azt remélte, a Forza Italia (FI) Európa-párti koalíciót alakíthat a Demokrata Párttal. Nem így történt. Az FI szereplése elmaradt a várakozásoktól, a jobboldali szövetség tagjaként 3,5 százalékkal szerzett kevesebbet Matteo Salvini radikális, bevándorlásellenes Északi Ligájánál. Ezzel Berlusconi minden esélyét elvesztette arra, hogy jövőre – a közügyektől való eltiltása után – kormányfőként térhessen vissza. Eredetileg azt tervezte, hogy addig Antonio Tajani, az Európai Parlament néppárti elnöke szolgálhatná kormányfőként hazáját. Utóbbi azonban a napokban a RAI közszolgálati csatornának azt közölte, nem kíván hazatérni, inkább marad az EP élén. „Számomra mindig is elsőbbséget élvezett az Európai Parlament” – jelentette ki.
Azután azonban, hogy a Forza Italia nem vált a jobboldal vezető erejévé, Berlusconi álma is szertefoszlott. Azt közölte, támogatja Salvini miniszterelnöki ambícióit. „Az Északi Liga nagy sikert ért el, ami örömmel tölt el. A Forza Italiával együtt döntő szerepet játszott a jobboldali blokk győzelmében” – jelentette ki. Állítása szerint nem csalódott amiatt, hogy a Forza Italia kevesebb szavazatot szerzett az Északi Ligánál. Szokásos magabiztosságával kijelentette: „Bár az FI vezetője nélkül vett részt a választási kampányban, mivel egy jogtalan ítélet kizárta a voksolás előtti hadjáratból, ismét több millió ember tisztelte meg a bizalmával.” Erőteljes túlzás azt állítani, hogy nem vett részt a kampányban. Gyakran szerepelt a televízióban, s köszönt vissza mosolygós arca a választási plakátokon, amelyeken e felirat szerepelt: „Berlusconi presidente”. Arról nem is beszélve, hogy saját lapjaiban is csak ő szerepelt.
Hogy Berusconi igenis komoly csapásként élte meg a választási eredményt, az is alátámasztja: két napig meg sem szólalt a választást követően, márpedig a hallgatás nem éppen rá jellemző. Arcorei villájába vonult vissza, barátait és tanácsadóit fogadta, s mint olasz lapok írták, nagyon is csalódottan értékelte a történteket már csak azért is, mert ennyire rosszul még egyetlen választáson sem szerepelt a pártja. Az Il Fatto Quotidiano megjegyezte, Berlusconi számára sosem volt ennyire közel a vég. „Game over” – jegyezte meg címében a lap.
A volt kormányfő keserűségét tovább növeli, hogy a voksolást követően jelentős esésbe kezdtek vállalatainak részvényei, médiavállalata, a Mediaset két nap alatt 80 millió eurót vesztett értékéből. Első megnyilatkozása egy videoüzenet volt, amelyben nem hazudtolta meg önmagát. Kifejtette, márpedig ő marad a jobboldal rendezője, s ő garantálja a jobboldali koalíció stabilitását. Mindenkit megnyugtatott, ő marad a Forza Italia vezetője.
Az Északi Liga talán azért előzte meg, mert Salvini még nála is populistább, s még Berlusconinál is többet ígért, egykulcsos adót, csökkentett adóterheket és méregdrága, lényegében finanszírozhatatlan nyugdíjreformot. A Forza Italia 2,7 millió szavazót vesztett öt év alatt, híveinek fele vándorolt át a ligához.
A vereség ellenére Berlusconinak láthatóan esze ágában sincs visszavonulni. Az sem kizárt, hogy – amint választási plakátjai sugallták – nem adta fel államfői ambícióit.
