Nincs még megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy Szergej Szkripalt és lányát, Júliát valóban az orosz titkosszolgálat mérgezte meg ideggázzal. A szigetországban azonban kevesen kételkednek abban, hogy a márciusi újraválasztására készülő Vlagyimir Putyinnak köze van az orosz katonai hírszerzés egykori ezredese elleni támadáshoz. A 66 éves férfit és 33 éves lányát Salisburyben, egy padon találtak meg. Súlyos állapotban van az a brit rendőr is, aki rosszullétük után a közelükbe került. Az ideggáz összetételét még nem azonosították, de valószínűleg egy nehezen hozzáférhető idegméreg lehetett és feltételezések szerint Júlia hozhatta magával Moszkvából egy ajándékcsomagban. A három áldozat közül Szergej állapota a legrosszabb.
Az orosz katonai hírszerzés ezredesét, Szergej Szkripalt 2006-ban hazájában 13 év börtönre ítélték. Azzal vádolták, hogy átadta a brit külső hírszerzésnek (MI6) Európában dolgozó fedett ügynökök adatait, magyarul: segített leleplezni őket. Négy év múltán azonban fogolycserével kiszabadult. Moszkvában négy elítéltet engedtek el, cserébe az FBI által letartóztatott tíz orosz kémért. A bécsi repülőtéren történt átadás-átvétel után egyenesen Salisburybe utazott és nyolc éve háborítatlanul élt ott.
A salisbury-i események nyomban felidézték a 2006-ban megyilkolt dezertőr, Alekszandr Litvinyenko háromhetes haláltusáját. A radioaktív polónium 210-zel megmérgezett volt KGB-FSzB ügynök halálát vizsgáló - 2016-ban befejeződött - nyilvános eljárás megállapítása szerint Putyinnak „valószínűleg” szerepe lehetett a londoni Millennium szálloda kávézójában végrehajtott akcióban, amelyet a soha felelősségre nem vont Andrej Lugovoj és Dimitrij Kovtun hajtott végre.
A Szkripal elleni támadás nyomán a szigetországban élő Marina Litvinyenko a The Times napilapnak elmondta, a hír hallatán „déjà vu” érzése támadt. Úgy vélte, Moszkvát „sokkal jobban meg kellett volna büntetni”, többek között az amerikai választásokba való beavatkozása miatt. „Teljesen el kellett volna szigetelni, semmilyen viszonyt, semmilyen üzleti kapcsolatot nem lett volna szabad fenntartani”.
Mondott azért pozitívumot is: nyugtázta, hogy férje halála „éberebbé” tette az Egyesült Királyság rendőrségét és mentőszolgálatát. Mint most a salisbury-i példa mutatja, sokkal gyorsabban reagáltak. Litvinyenko rosszullétét 2006 novemberében, röviddel azután, hogy Putyint tette felelőssé Anna Politkovszkaja újságírónő haláláért, két és fél héten át senki nem vette komolyan.
Miközben az antiterrorista erők és a törvényszéki nyomozók gőzerővel dolgoznak az eset körülményeinek felderítésén, Boris Johnson külügyminiszter pedig diplomatikusan óvott elsietett következtetésektől és lépésektől, Vilmos, Cambridge hercege már jelezte, az Angol Labdarúgó Szövetség elnökeként nem vesz részt a nyári oroszországi világbajnokságon. A Munkáspárt veterán árnyék-belügyminisztere, Diane Abbott figyelmeztetett: „Nem szabad megengedni, hogy London és a környező megyék az orosz állam hadszínterévé váljanak”.
London és Moszkva nézeteltérései már jóval Litvinyenko és Szkripal előtt filmvászonra illő drámákat produkáltak. Az egyik legemlékezetesebb incidens Georgi Markov író-újságíró, a BBC munkatársa meggyilkolása volt fényes nappal a Waterloo-hídon. A bolgár disszidens lábába egy esernyőbe rejtett fémgolyóval ricin tartalmú mérget szúrt egy férfi, aki azután taxiba vágva magát eltűnt. Markov négy nappal később meghalt. A tettért máig nem vontak senkit felelősségre, bár Oleg Kalugin, volt KGB tiszt évekkel a kivégzés után beismerte, ő küldött két tisztet Szófiába a végzetes töltettel, hogy Bulgária megbüntethesse Todor Zsivkov pártfőtitkár rendszerének kritikusát.
Amerikai források szerint az elmúlt években az orosz titkosszolgálat tizennégy Londonban és közelében letelepedett orosz emigráns oligarcha életét oltotta ki gyanús körülmények között. A legismertebb név alighanem Borisz Berezovszkijé, az orosz elnök korábbi bizalmasáé, akit 2013-ban berkshire-i otthonában találtak meg fürdőszobájába zárkózva. Látszólag egy törülközővel akasztotta fel magát. Az öngyilkosságnak látszó esetre az egykori matematikus, majd milliárdos zűrös magán- és üzleti élete, súlyos pénzügyi veszteségei akár magyarázatot is adhattak volna, de a törvényszéki kórboncnok nem zárta ki a gyilkosság lehetőségét sem. Ugyancsak nehéz megindokolni, mitől esett hirtelen össze 2012-ben kocogás közben surrey-i kúriája közelében Alekszandr Perepilicsnij üzletember, aki éppen egy 230 millió dollár értékű orosz pénzmosási tranzakció felgöngyölítésén fáradozott. A Sky News beszámolója szerint a rendőrség előbb természetes okokra vezette vissza a Hermitage Capital Management cég munkatársának elhunytát, de később a gyomrában talált mérgező gelsemium minták alapján megváltoztatta a véleményét.
