Az állásfoglalás:
A 2018. évi magyarországi parlamenti választási kampány indító eseménye a február 25-ei hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás volt, ahol a kormánypártok megszégyenítő vereséget szenvedtek.
Az ebből eredő pánik reakciójaként értelmezzük a Jobbikban csalódott rasszista szavazók megnyeréséért tett kormánypárti politikusi nyilatkozatokat. Az elmúlt héten három, egyenként is tragikus jelentéssel bíró kormánypárti sajtóeseménye rávilágít arra, hogy ezek a történések egy végiggondolt politikai stratégia állomásai.
1. Orbán Viktor miniszterelnök és kormányának több tagja korábban is többször vontak párhuzamot a menekültek és a hazai romák között. 2018. március elsején a kormányfő miskolci tévének adott nyilatkozatában azonban először minősítette „belső bevándorlóknak” a Miskolcra beköltöztetett cigány családokat. E mondatával a Miniszterelnök – aki a migráns (itt most bevándorló) szót (pártjának hangadóival egyetemben) a nemzetrontás szinonimájaként hirdeti – a cigánymagyarok egy csoportját, szavai kézenfekvően áttételes értelmét tekintve pedig a magyar cigányság kollektívumát is, a hazára veszélyes tényezővé / hordává degradálta, kizárva őket ezzel a nemzeti közösségből.
2. Ugyanezen a napon Balog Zoltán a kormány által másfél éve megszállt és elbitorolt Roma Parlament romjain letette a kormányhű cigány kultúrközpont alapkövét.
3. Befejezésül pedig március negyedikén Járóka Lívia, az Európai Parlament cigány származású alelnöke videóinterjút adott a szélsőjobboldali Pesti Srácok nevű internetes portálnak.
1. Járóka, fideszes európai cigány származású politikusként az Orbán által bevezetett külső és belső bevándorlók fogalmának legitimizálásában és politikai eszközzé tételében vállal szerepet.
2. Az európai nemzetállamok roma népességét, mint „belső migránsokat” a letelepedésre váró menekülteket, mint „külső migránsokat” továbbá az európai szegényeket, mint harmadik csoportot különbözteti meg, amelyeket az európai forrásokért, a szociális és gazdasági előnyökért versengő potenciális ellenségekként állítja szembe egymással.
3. Nem térünk ki a visegrádi csoportot, a „keletieket” dicsőítő, a „nyugat-európai” integrációt lejárató politikai kommunikáció részleteire, azonban meg kell jegyezzük, hogy ez a szembeállítás is világosan követi az orbáni háborús hisztéria nyomvonalát.
4. Ebben a haditervben jutott dicstelen és alávaló szerep a képzett, egykor szabadelvű, mára a szélsőjobboldal nyelvezetét használó, az inkriminált riportban bomberdzsekiben nyilatkozó roma származású politikusnak: cigányként legitimálni egy etnicista, faji alapú nemzet alapvetően Európa-és kisebbségellenes politikáját.
Alulírottak, öntudatos és felelősséggel bíró magyar roma vezetők és értelmiségiek tiltakozunk a megbélyegzés, kirekesztés minden formája ellen. Szégyenteljes és földolgozatlan történelmi traumák sora bizonyítja, hová vezet a faji gyűlöletkeltés és bűnbakképzés.
Tudatosítani kívánjuk a „nemzetféltő” magyar politikusokkal (és nem politikusokkal), hogy a hazai cigányság (és a többi nemzetalkotó etnikai közösség) nélkül nincs magyar nemzet, nincs magyar kultúra: mi együtt alkotjuk Magyarországot! Aki ezzel nincs tisztában, vagy aki nem ezen alaptétel szerint politizál, az nem méltó az ország vezetésére!
Felszólítunk minden, a hatalomért harcba induló magyar pártot, hogy tartózkodjanak attól, hogy a parlamenti választási kampány meghatározó eleme a felkorbácsolt romaellenesség - és ennek természetes társeleme a tömegbutító orbáni médiában az idegen- és Európa-ellenesség - fegyvere legyen!
Ne hagyjuk, hogy a „cigány-kártya” kijátszását most megint eszközként használják arra is, hogy eltereljék a figyelmet az uralkodó politika korrupciós botrányairól, maffiaszerű működéséről, az égbekiáltó egyenlőtlenségekről, az egészségügy és az oktatás lezüllesztéséről.
Egyúttal a megalázott és kiszolgáltatott néphez fordulunk: azokat a politikusokat válasszátok meg képviselőiteknek, akik a közös haza, a közös ország eszményét képviselik, akik erkölcsi és politikai erejükkel képesek megálljt parancsolni a ránk leselkedő újbarbarizmusnak!
Budapest, 2018. március 6.
Az aláírók: