Tamás Gáspár Miklós a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában beszélt még március 1-én. TGM mndanivalója viszont csak most szerdán került fel a Klubrádió honlapjára. Eszerint mind az ellenzék, mind a demokrácia csapdahelyzetben van a Fidesz által megalkotott választási szisztéma miatt.
A filozófus-publicista szerint egy tisztességes és arányos választási rendszernek alkalmazkodnia kellene a fennálló politikai rendszerhez, azonban a jelenleg érvényben lévő szabályozás két nagy szereplő versenyére épít.
Ebből a választási rendszerből következően a fragmentálódott ellenzéki oldal szereplői összefogásra kényszerülnek, akiknek elsődleges igénye és ígérete az Orbán-rendszer megdöntése. Ez viszont Tamás Gáspár Miklós szerint minden mást felülír, az egyes ellenzéki pártok programjai, elképzelései ennek a fő igénynek az árnyékában már nem számítanak. A filozófus szerint a jelenlegi nem demokratikus kontextusban nincs demokratikus választás sem.
„Akkor lehet tényleges demokráciáról beszélni, ha viták és döntéshozatalok színterei átszövik a társadalom minden rétegét, a kistelepülésektől az országos politikáig.”
Ez azonban meglátása szerint kiveszett a hazai politikai életből, amit az is mutat, hogy vészesen lecsökkent a pártok taglétszáma, mint ahogy a hazai szakszervezeti tagság is alacsony. Ezt azzal magyarázta, hogy az embereknek nincs bizalma a politikai tevékenység és párbeszéd értelmében, hasznában. De mindez szerinte megváltozhat, ha az állampolgárok rájönnek, hogy a kapitalista rendszer hogyan csapja arcul őket.
Hozzátette: nem elég az, hogy négyévente elkergetjük az éppen regnáló kormányt, vannak olyan morális felháborodások, melyekből később szörnyű dolgok nőnek ki. Szerinte a felháborodás maga egyáltalán nem jelent demokratikus folyamatot, erkölcsi prédikációval pedig nem lehet azokat átnevelni, akiket pozícióba juttatnak a választók.
A filozófus úgy vélte: a pártprogramok szinte teljes eltűnésével, és a hódmezővásárhelyi választási eredményt követő politikai egyezkedések és helyezkedések nyomán megszűnik a demokratikus politikai egésze.
„A választópolgárok lemondanak arról, hogy az egyes szakpolitikai kérdések alapján konkrét elképzelésekre adják le a szavazatukat, ezt teljesen felülírja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének leváltása.”
Hozzátette: már 2014-ben is látható volt, hogy a kormánypártok programja kiüresedett, és a tekintélyelvűség a végpontjára ért: a Fidesznek elég annyit mondania, hogy „Folytatjuk!”.
Tamás Gáspár Miklós az ellenzék politikáját is bírálta. Mint mondta, az ellenzék harcol a győzelemért, aminek következményeit ő sem ismeri. Nincsenek sem ígéretek, sem elképzelések arra vonatkozóan, hogy mi fog utána történni. Rózsa Péter közbevetésére, miszerint a hódmezővásárhelyi eredményekből látszott a proteszt szavazók felbukkanása, a filozófus úgy reagált, az áprilisi választás esetében ez a jelenség nem igaz, mert ellenzéki koncepció hiányában nem tudhatjuk, hogy az ellenzék egy esetleges győzelem esetén nem a NER-t vinné tovább.
Hozzátette: a jelenlegi ismereteink szerint a képviselőjelöltek egymás javára való visszaléptetése nem együttműködés, hanem lutri, mert a választók jelenleg nincsenek annak ismeretében, hogy milyen programra vagy milyen konkrét jelöltre fognak szavazni. A zavaros koalícióval szemben szerinte szakmai alapokon nyugvó kabinetre lenne szükség. Műsorvezetői kérdésre, miszerint ezt kivitelezhetőnek tartja-e úgy reagált: „természetesen, egy szakértői névsort fél óra alatt össze lehet állítani”.
A filozófus felidézte a Mérce online felületén a közelmúltban megjelent írását, amelyben úgy vélte, egy esetleges új ellenzéki kormány sokkal inkább fog hasonlítani a Fidesz jelenlegi kormányzásához, mint amit jelenleg hangoztatnak.
Amennyiben az ellenzék a hódmezővásárhelyihez hasonló koordinációt választja az egyéni körzetekben, az csak akkor lesz csak érdemi együttműködés, ha az esetleges győzelmet követően az egyes pártprogramok amúgy is reménytelen összehangolása helyett egy szakértői kormány jönne létre. Ez megnyugvást hozhatna a közvéleménynek is, amennyiben az a kép alakulna ki az új kabinetről, hogy hozzáértő kezekben van az egyes szakterületek rendbetétele – vélekedett Tamás Gáspár Miklós.
Hozzátette: a szakértői kormány felállítása lehetőséget biztosítana ahhoz, hogy egy 1-1,5 éven át tartó átmeneti korszak jöjjön létre, melyet egy tisztességes és arányos keretek között megrendezett választás zárna le. A filozófus-publicista szerint az ellenzéknek biztosítania kell a választókat arról, hogy egy választási koordináció és a saját értékek, programok felfüggesztése csak ideiglenes, és ez nem egyenlő a demokrácia felfüggesztésével és a NER továbbvitelével.
Értékelése szerint a pártoknak államférfiúi képességekről kellene tanúbizonyságot tenniük, de mindidáig ez nem történt meg, pedig égető szükségük lenne arra, hogy hitelessé váljanak. A műsorvezető közbevetéséről, miszerint a választókat úgysem érdeklik a programok, úgy vélte: ez azért van így, mert az eddigi tapasztalataik alapján nem hisznek az ígéretek beváltásában, akármennyire kidolgozott is legyen egy program.
Bár Tamás Gáspár Miklóst is örömteli meglepetésként érte a hódmezővásárhelyi eredményt, de mégis szkeptikus maradt: szerinte Márki-Zay Péter a karakterét és főbb pontjait tekintve, az erőszakosságtól, az arroganciától és a korrupciótól megcsupaszítva ugyanazt a politikát képviseli, mint a Fidesz.
Mindezek mellett a filozófus tagadta, hogy korrupció nélkül a kormánypárt győzedelmeskedne, és igazat adott Rózsa Péter felvetésének abban, hogy a diktatórikus módszerekkel szemben nyert egy demokratikus szenvedély.
„A választópolgárok lenézése mellett számos olyan elem alkotja a Fidesz politikáját, ami ellenszenvet szült, ilyen volt többek között akár Márki-Zay Péter kirúgása és megfélemlítése, akár Fekete-Győr András apjának leváltása az Országos Betétbiztosítási Alap éléről.”
Az Elios-ügyre kitérve elmondta: nem a felfoghatósága miatt lett belőle botrány hanem amiatt, mert az Európai Unió csalás elleni hivatala készített róla jelentést. Meglátása szerint semmi másnak nem köszönhető az ügy, csak az OLAF-nak, annak ellenére, hogy az oknyomozó újságírók már évek óta közölnek tényfeltáró munkákat a témában.
Tamás Gáspár Miklós csak részben értett egyet Rózsa Péter ellenvetésével, miszerint az átlagember tud az ügyről, de úgy érzi, hogy jobban él mint pár éve. Szerinte nagyon széles rétegek, elsősorban a szegények és az állami alkalmazottak függnek az államtól, és az ő helyzetük érdemben nem javult, vagy egyenesen romlott az elmúlt időszakba. Ők az igazi vesztesei az elmúlt 8 évnek.
Értékelése szerint nemcsak a polgárok, hanem települések és vidék is a magyar bürokrácia foglyai, és itt a magyar állam botrányosan teljesít, még egyes Magyarországnál fejletlenebb országok szintjét is sikerül alulmúlni e téren. A filozófus úgy látja, nemcsak a bürokrácia, hanem a szociális politika, hanem a bér- és adórendszer is katasztrofális: utóbbi egy privilegizált szűk rétegnek kedvez, de a többség kimarad belőle. A rendszerváltás előtti burzsoázia részben a szegényebb rétegeknek is próbált kedvezni, de az Orbán-rendszerben ez egyáltalán nem tapasztalható, sőt – mondta Tamás Gáspár Miklós.
