A női jogegyenlőség szempontjából kulcsfontosságú pillanatban vagyunk. Az elnyomás és a diszkrimináció virágzását lehetővé tevő történelmi és strukturális egyenlőtlenségek jobban láthatóak, mint valaha. Latin-Amerikától Európán át Ázsiáig, a közösségi médiában, a filmforgatásokon, a gyárakban és az utcákon a nők tartós változásra, valamint a szexuális bántalmazással, szexuális zaklatással és a diszkrimináció minden formájával szembeni zéró toleranciára hívnak fel.
A nemek közötti egyenlőség, valamint a nők és lányok felemelkedésének elérése korunk befejezetlen feladata, továbbá világunk legnagyobb emberi jogi kihívása.
Gyümölcsözőnek bizonyult a nők generációinak aktivizmusa. Jelenleg több lány jár iskolába, mint valaha, több nőnek van fizetett állása, valamint több nő tölt be vezető tisztséget a magánszektorban, a tudományos világban, a politikában és olyan nemzetközi szervezetekben, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete. A nemek közötti egyenlőséget számtalan törvény rögzíti, és számos országban tiltották már be az olyan káros szokásokat, mint a női nemi szerv megcsonkítása vagy a gyermekházasság.
Ugyanakkor komoly akadályok maradhatnak fent, ha nem foglalkozunk azokkal a történelmi hatalmi egyensúly-deficitekkel, amelyek támogatják a diszkriminációt és a kizsákmányolást. Világszerte több mint egy milliárd nő nem kap jogi védelmet házasságon belüli szexuális erőszak esetén. A nemek közötti fizetési szakadék globálisan 23 százalék, egyes területeken a 40 százalékot is elérheti. A nők által végzett fizetetlen munka pedig továbbra sem elismert. A nőknek a nemzeti parlamentekben való átlagos képviseleti aránya egynegyednél is alacsonyabb, a vezetői testületekben pedig még ennél is kevesebben vannak jelen.
Ahol vannak, még gyakran ott sem mindig veszik figyelembe a törvényeket, a jogorvoslatot kereső nők igazságát pedig kétségbe vonják, elbocsátják őket. Most már tudjuk, hogy a szexuális zaklatás és a szexuális visszaélés virágzik a munkahelyeken, a közösségi terekben és az otthonokban olyan országokban is, amelyek büszkék a nemek közötti egyenlőség elért szintjére.
Az Egyesült Nemzeteknek kellene példát mutatnia a világ számára. De tisztában vagyok azzal, hogy ez nem mindig sikerült. Mióta tavaly hivatalba léptem, változtatásokat indítottam el az ENSZ-székházban, a békefenntartó missziókban és világszerte minden irodánkban. Most először értük el a felső vezetői irányítócsoportomban a nemek közötti egyenlőséget, és elhatároztam, hogy ezt az egész szervezetben megvalósítom. Teljesen elkötelezett vagyok a szexuális zaklatással szembeni zéró tolerancia mellett, valamint terveket dolgoztam ki az ilyen esetek jelentése, a felelősségre vonhatóság előmozdítása érdekében. Világszerte szorosan együtt dolgozunk az országokkal annak érdekében, hogy megelőzzük és kezeljük a békefenntartó missziókban szolgálók által elkövetett szexuális kizsákmányolást és visszaéléseket, valamint azért, hogy segítsük az áldozatokat.
Az egész világon a nők mellett állunk az igazságtalanságokkal szembeni harcukban, legyenek akár női menekültek, akiket a kizsákmányolás és visszaélések fenyegetnek, vagy azok a nők, akik a diszkrimináció többrétű formáit tapasztalják meg özvegyként, őslakosként, fogyatékkal élőként vagy amiatt, hogy nem illeszkednek a nemi normákba.
A nők szerepvállalásának erősítése a 2030-as fenntartható fejlődési keretrendszer központi eleme. Az Európai Unióval közösen indított Reflektorfény elnevezésű kezdeményezés viszont a nők és lányok elleni erőszak felszámolására helyezi a hangsúlyt. Szeretnék egyértelmű lenni: ez nem a nőknek tett szívesség. A nemek közötti egyenlőség egy emberi jogi kérdés, amely egyformán érdekünk mindannyiunknak. A nemek közötti egyenlőtlenség és a nőkkel szembeni diszkrimináció mindannyiunkra negatív hatással van.
Elegendő bizonyíték áll rendelkezésünkre arról, hogy a nők szerepének előmozdításába való befektetés a leghatékonyabb módja a közösségek, a vállalatok és akár az országok felemelkedésének is. A nők részvétele a békemegállapodásokat erősebbé, a társadalmakat rugalmasabbá, a gazdaságokat pedig erőteljesebbé teszi. Ahol a nőket diszkriminálják, ott egyéb, mindenki számára káros gyakorlatokat és meggyőződéseket is találhatunk. Az apasági szabadság, a családon belüli erőszak elleni törvények és az azonos bérezésről szóló jogszabályok mindenki számára előnyösek.
A nők jogainak ebben a különösen fontos pillanatában eljött az idő arra, hogy a férfiak a nők mellé álljanak, figyeljenek rájuk és tanuljanak tőlük. Szükség van átláthatóságra és felelősségre vonhatóságra is ahhoz, hogy a nők kiteljesedjenek és hogy a közösségeinket, társadalmainkat, gazdaságainkat - azaz mindannyiunkat - felemeljék.
Büszke vagyok arra, hogy részt vehetek ebben a mozgalomban, és bízom abban, hogy ez további visszhangra talál mind az Egyesült Nemzetekben, mind az egész világon.
