A mezőgazdaság a magyar GDP 4-4,5 százalékát termeli, a körülmények szerencsés összejátszása esetén ez lehet 5-5,5 százalék. A mezőgazdaságból befolyó adó az összes adóbevételhez képest nem nagy volumenű, ezért adott esetben nagyobb veszteség nélkül lehetne radikálisan új, az eddigiektől jelentősen eltérő adórendszerrel kísérletezni. De a mezőgazdaságnak a GDP megtermelésében való részesedésén messze túlmutat a mezőgazdaságból élő, vagy rokoni kötelékeken keresztül emocionálisan is érintett tömeg politikai súlya. Ebből következően minden kormány erősen ódzkodik attól, hogy olyan adózási változtatásokat vezessen be, amik esetleg sérthetik ennek a rétegnek az érdekeit. Emlékezzünk arra, amikor Torgyán csak a csirkéket akarta összeszámolni, mekkora felzúdulás lett. Véleményem szerint a rendszer legkényesebb része az őstermelői jogosítványok megléte. Az alap kiindulás jó, de igen nagy a visszaélés lehetősége. Eközben mind többször hallani arról, hogy az új nagybirtokosok közül sokan csak az EU-ból származó terület alapú támogatás felvételére hajtanak, a föld meg parlagon marad. Magyarországon mára már minden talpalatnyi földnek ismert az aranykorona értéke. Ennek alapján minden földterületre meg lehet állapítani, hogy milyen bevételt eredményező növénytermesztést lehet rajta végezni. Ezek után a terület nagyságát kombinálva a közepes lehetséges termésátlaggal és az adott évre érvényes átlagos terményárral, ki lehet számítani egy kivetendő adót. Ha ez az adó közel áll a terület alapú EU-s támogatáshoz, annál jobb! Ha a bérlő vagy tulajdonos nagyobb jövedelemre akar szert tenni, akkor nagy értékű termést produkáló művelést folytat. Őstermelői státuszra sincs szükség, mert aki csak a kertjében termelget, a terményt úgyis eladja, ami megint csak áfa-bevétel az államnak. Az árualap megemelkedése országosan a mezőgazdasági termékek árának csökkenéséhez vezet, és ha valaki nem tudja áruját a belpiacon értékesíteni, akkor kénytelen lesz a minőséget emelni.