A kormányzó Demokrata Párt (PD) a vártnál is nagyobb vereséget szenvedett az olasz parlamenti választáson, a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) viszont az előzetesen jósoltnál jobban szerepelt. Összességében a Silvio Berlusconi által fémjelzett jobboldali blokk szerezte a legtöbb mandátumot, ám itt is viták várhatóak, mert a bevándorlásellenes Északi Liga 3,5 százalékkal többet szerzett Berlusconi Forza Italiájánál. Félő, hogy kormányozhatatlanná válik az ország, igaz, ilyenre már nem egy ízben volt példa az állam történetében. Mind az M5S, mind a "liga" bejelentkezett a kormányalakításért.
Brüsszel aligha örülhet az eredmények láttán, hiszen az euroszkeptikus pártok jelentős megerősödését hozta a voksolás. Az M5S, az Északi Liga, valamint a szintén a jobboldali koalícióhoz tartozó Olasz Testvériség összesen 54 százalékot szereztek. Elképzelhetetlen az, hogy ezek a pártok lépjenek egymással koalícióra, mert a „csillagosok” és a jobboldal között óriásiak az ideológiai ellentétek. Az M5S 32,6 százalékot kapott, az előzetes közvélemény-kutatások csak 27-28 százalékot jövendöltek a pártnak. Az Északi Liga várakozások feletti 17,5 százalékos eredményt ért el, a Berlusconi által fémjelzett Forza Italia viszont a vártnál gyengébben szerepelt 14 százalékkal. 4,3 százalék jutott a jobboldali radikális Olasz Testvériségnek. E három párt tehát összesen 36 százalékot szerzett.
A voksolás a Matteo Renzi volt kormányfő által irányított, kormányzó Demokrata Párt (PD) teljes összeomlását eredményezte. 18,7 százalékos eredménye minden elképzelést alulmúlt, de még szövetségeseivel együtt is csak 23 százalékot szerzett. Renzi bejelentette, lemond a pártelnökségről, aminek a későbbi kormányalakítás szempontjából is jelentősége lehet. A párt következő elnökének Renzi helyettesét, Maurizio Martinát választhatják meg.
Az M5S központjában óriási lelkesedéssel fogadták az eredmények közlését függetlenül attól, hogy tisztában vannak vele: egyedül nem képes kormányozni. Az alsóházban 316 mandátumra van szükség az abszolút többséghez. Az M5S azonban csak 230-240 helyre tett szert, a jobboldal együttesen 250-260 mandátumhoz jut, a baloldal pedig 110-120-hoz. A szenátusban is többség kell a stabil kormányzáshoz, itt 158 mandátumot kellene megszerezni ehhez. A jobbközép azonban 110-120 mandátumra számíthat, az M5S 130-140-re, a baloldal pedig mindössze 45-55-re.
Az Öt Csillag Mozgalom és listavezetője, Luigi Di Maio azt reméli, össze tud fogni néhány baloldali képviselővel. Kifejtette, ez már a „harmadik köztársaság” korszaka, amelyben az ország „az olaszoké”. Hozzátette, minden politikai erővel tárgyalnak, de az Északi Ligával csak a legvégső esetben fognának össze. Alessandro Di Battista, az M5S egyik prominens személyisége kijelentette, „most mindenképpen tárgyalni kell velünk”. Ez némi elmozdulás a populista párt korábbi álláspontjához képest, hiszen előzőleg elutasított mindenfajta koalíciókötést. „Egyvalami egyértelművé vált az eredményekből, méghozzá az, hogy az M5S a következő törvénykezési időszak sarokkövévé válik” – jelentette ki a politikai erő parlamenti képviselője, Alfonso Bonafede.
Ugyan felmerült a lehetősége annak, hogy nagykoalíció alakuljon a jobb- és a baloldal között, a demokratáknál többek szerint ellenzékbe kell vonulniuk a katasztrofális szereplés után. Ettore Rosato frakcióvezető is így látja, aki szintén súlyos vereségről beszélt. Ebben komoly szerepet játszott Renzi, aki rossz döntések sorát hozta, s a párt képviselőjelöltjei listájának összeállításakor sem az volt a fő szempont számára, ki mennyire esélyes, hanem az: mennyire állnak hozzá közel.
Wolfgango Piccoli, a Teneo kutatóintézet részéről a német Spiegelnek elmondta, szinte lehetetlen lesz a kormányalakítás. Az mindenesetre biztos, hogy hosszú tárgyalásoknak néz elébe Itália. Paoli Flores d’Arcais így sommázta a választást: az emberek egy undorító (az M5S), egy még undorítóbb (PD) és egy agyon undorító (jobboldali szövetség) közül választhattak.
A mostani helyzet azt is jelenti, hogy jó ideig a jelenlegi kormányfő, Paolo Gentiloni marad a miniszterelnök. Akár az sem elképzelhetetlen forgatókönyv, hogy Sergio Mattarella elnök a későbbiekben őt bízza meg kormányalakítással. Az tény, hogy a következő időszakban az elnökre is fontos szerep hárul. Valószínűtlen ugyanakkor Berlusconi visszatérése, ehhez túl gyengén szerepelt pártja.
