Hónapok óta erre a hírre várt Európa: létrejöhet Angela Merkel negyedik kormánya, miután az SPD tagsága újabb négy évre zöld utat adott a nagykoalíciónak. Sajátos helyzet, hiszen az SPD mentette meg Merkelt. Ha nemmel szavaztak volna a koalíciós szerződésre, új választást kellett volna kiírni, s nem magától értetődő, hogy a hivatalban lévő kancellár lett volna a kereszténydemokraták listavezetője.
A tavaly szeptemberi választás óta eltelt időszakba – a jobboldali radikális Alternatíva kivételével – mindegyik politikai párt belerokkant. A november közepéig megbízható erőnek tartott liberális FDP a Jamaica-koalíció akkori felrúgása óta a közvélemény-kutatásokban nem képes 10 százalék fölé kerülni. A Zöldek ugyan 12 százalékon állnak, a pártban azonban még nem ért véget az identitásválság. Ami pedig az uniópártokat és a szociáldemokratákat illeti, ilyen komoly krízis még nem sújtotta őket. A CDU-nál nyílt vita alakult ki arról, hogy Merkelnek meg kell fiatalítania a pártot. A kancellár lépett is, s még legnagyobb bírálójának, Jens Spahnnak is miniszteri tárcát adományozott. Az SPD-nél viszont hatalmi vákuum alakult ki Martin Schulz volt pártelnök több átgondolatlan lépése miatt. Most Olaf Scholz leendő alkancelláron, a párt ideiglenes vezetőjén és a következő elnökön, Andrea Nahlesen a sor, hogy megújítsák a politikai erőt. Nem lesz könnyű dolguk.
Egy ideig mindenki nyalogatja sebeit, két héten belül azonban már létrejön az új kabinet, amelynek az egész Európai Unió számára iránymutatónak kell lennie. Berlinre a nemzetközi színtéren is komoly feladatok hárulnak: meg kell határoznia az EU következő hétéves költségvetését, útjára kell indítania az EU reformját, meg kell zaboláznia a rebellis közép-európaiakat. Lehet, hogy Berlinben sokan nem örülnek a nagykoalíció folytatásának, de Európa számára most tényleg nincs más alternatíva.
