Volt már egy est novemberben a Zeneakadémia Solti termében, amelynek műsorán Arany versek, balladák – szavalva – és Kodály népdal-, népballada-feldolgozásai – énekelve, zongorakísérettel - hangzottak el. A rendező akkor Hegedűs D. Géza volt. Ez az összeállítás visszaköszönt az Arany János Zeneszerzőverseny díjkiosztó gálahangversenyén, a télies tavasz első napján, amikor a színész Arany-verseket mondott, Kiss Judit Anna pedig Kodály két ballada-feldolgozását énekelte – jegyezzük meg – gyönyörűen. Abban a blokkban, amelyben ezek elhangzottak, szerepeltek még a nagy költő verseire írt dalok is Mosonyi Mihálytól kezdve Szendy Árpádon, Reinitz Bélán, Kadosa Pálon át Ligeti Györgyig. A díjkiosztó ünnepség műsora így kissé túlszerkesztetté vált, hiszen a legelején még magának Aranynak a zenéjét is hallhattuk két dal erejéig.
Tudható ugyanis, és ezt a verseny kapcsán sokan sokszor hangsúlyozták: a költő saját szerzeményeit is lekottázta népdalgyűjteményében. De hát gálaest volt ez: a nagyszalontai költőóriás születésének kétszázadik évfordulójára emlékezett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, amikor tavaly zeneszerzőversenyt írt ki, amelyre olyan művekkel lehetett benevezni, amelyek a költő és író munkáinak felhasználásával készültek. Most azért gyűlt össze a közönség, hogy a díjazottakat ünnepelje.
Hét díjat adott ki a Meláth Andrea – a kortárs szerzők műveit szívesen műsorára tűző énekesnő – elnökölte zsűri, amelynek olyan neves zeneszerzők voltak a tagjai, mint Fekete Gyula, Dubrovay László, Jeney Zoltán és Vajda János. Érthető volt tehát, a hogy az ünnepi alkalom okán törekedtek a szervezők egy efféle „mindent bele” műsorösszeállításra, csak éppen arról nem kaptunk tájékoztatást, hogy a zongorakíséretes művek kategóriájának két harmadik és egy második helyezett műve miért nem kapott megszólalási lehetőséget, miközben a zenekarkíséretes dalok mindhárom díjazottja elhangzott a már említett, kissé hosszúra sikerült összeállítás mellett.
Molnár Viktor első helyezett, zongorával kísért szoprán hangra írt Vörös Rébék-megzenésítése performanszelemeket is tartalmaz: a zongorista is beleszól az előadásba egy-egy sor erejéig, és az énekesnő – ez esetben Szakács Ildikó – is játszik néhány hangot a hangszeren, a végén pedig a „Hess, madár!” elhangzásakor mindketten széttárják karjukat. Kiss Péter az egész műsor folyamán kiválóan zongorázott, és mint kísérő is elsőrangú volt – ő látta el a régebbi műveket tartalmazó blokkban is ezt a szerepet, míg a nyitó Arany-dalokat Virág Emese kísérte. A szereplők szövegmondása viszont kívánnivalókat hagyott maga után. A Liszt Ferenc Kamarazenekar a zenekari dalokban a tőle megszokott felkészültséggel szerepelt. Sáry László harmadik helyezett, Tamburás című dalát Philipp György énekelte, zeneszerzőnek sikerült az eredeti mű fájdalmasan kétkedő hangulatát remekül visszaadnia. Az első és második helyezett dalok, Szabó Barna és Dargony Tímea művei felkészültségről, nagy szakmai tudásról számot adó alkotások, Rálik Szivia és Halmai Katalin énekelte őket, érvényre juttatva önmagukban magas szintű zeneiségüket.
