Eladósodottság, a maffia, korrupció, beteg bankok, a nemzeti légitársaság csődje – szinte kivétel nélkül ezeket a problémákat sorolják az olasz gazdaság kilátásait boncoló elemzések, elismerve, hogy az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága lábadozik, azt követően, hogy 2014.-ben kikászálódott a háborút követő leghosszabb recesszióból. A választásokra készülő országban az elmúlt hónapokban, ha az európai átlagnál lassabban is, de elindult a gazdaság motorja. Javult a fogyasztói bizalom, 11 százalék közelébe csökkent a munkanélküliség, és jobb helyzetbe kerültek a fiatalok is, már „csak” 34,7 százalék állástalan a 15-24 éves korosztályból. A közelmúltban mind a hazai intézmények, mind pedig a nemzetközi statisztikusok, felfelé módosították a 2018-as előrejelzéseiket, általában 1,5 százalék körüli GDP bővülést jósolnak. A javuló hangulathoz hozzájárultak a nemzetközi hitelminősítők is, így késő ősszel a Standard & Poor’s, 30 év után először, emelt az olasz államadósság osztályzatán. A GDP bővülés ugyanakkor még mindig mérsékelt, elmarad az európai átlagtól, ha a jelenlegi tempón nem sikerül emelni, akkor a Confindustria szerint legkorábban 2028.-ra érheti el a bruttó hazai termék a 2008-as krízis előtti szintet.
Nagy kérdés hogyan sikerül megbirkózni az a GDP 130 százalékára rugó, 2,3 billió eurós adósságheggyel. Ez polgáronként, bele értve az újszülötteket is, 35 000 eurót jelent. És az eddigi jelek szerint a választási kampányban a versengők nem, hogy önmérsékletet tanúsítanának, hanem gátlástalan ígéreteik akár további 200 milliárddal, a GDP 12 százalékával is növelhetik az eladósodottságot. A kormány sem riad vissza az újabb hitelfelvételtől, az elmúlt napokban 9 milliárd eurónyi forráshoz jutott Róma 2,987 százalékos kamattal, 20 éves lejáratra kibocsátott kötvények révén, ami a maga nemében európai rekordot jelent. Az eurózóna rossz hiteleinek negyedét, 360 milliárd eurót hordozó olasz bankszektor pedig, az állami mentőakciók ellenére, továbbra is gyengélkedik. A Brüsszel által jóváhagyott állami keretből 5,4 milliárd eurót kapott Olaszország legrégebbi bankja, a Monte dei Paschi. Róma 17 milliárddal segítette ki a fizetésképtelenség határán lévő Banca popolare di Vicenza-t és a Veneto Banca-t, a két intézmény aktíváit 1 euróért vásárolta meg az Intesa Sanpaolo.
A legnagyobb olasz pénzintézet, az UniCredit tavaly 13 milliárd eurós tőkeemelést hajtott végre tőzsdei kibocsátással, és értékesítette 17,7 milliárd eurós kétes portfoliójának javát, leépítésekkel is megtámasztva a stabilizálódást. Az intézménynél idén és jövőre is folytatódnak az elbocsátások, 14 000 munkavállaló számíthat felmondólevélre, miközben megszűnik 3000 bankfiók. A közhangulatra rányomja a bélyegét az Alitalia sorsának rendezetlensége is. Várhatóan hamarosan eldől nyolc hónap bizonytalanság után, hogy a Lufthansa, az easyJet, az amerikai befektetési alap, a Cerberus, vagy esetleg más lesz a befutó a pályázaton. A közeli napokban a Wizz Air is bejelentkezett az Alitalia iránt érdeklődők körébe. Váradi József vezérigazgató a La Reppublica-nak úgy nyilatkozott, hogy a távolsági üzletág megvételét kizárnák, ám a közép- és rövid hatósugarú járatok megvásárlásának gondolatával komolyan foglalkoznak, és a következő hetekben ellátogatnak az olasz légitársasághoz.
Az olasz kormánynak minden esetre fontos lenne, hogy a választások előtt lezárhassák legalább is politikai megközelítésben az Alitalia dossziét. Mint emlékezetes az olasz állam 900 millió eurós injekcióval segítette ki a légitársaságot tavaly.
Még egy vázlatos körkép sem lehet teljes az olasz gazdaságról a felszín alatti tevékenységek érintése nélkül. A palettán az egyik főszereplő változatlanul a korrupció, amelynek súlya nem változott az elmúlt negyedszázad alatt, jellege viszont igen. A 90-es évek „Tiszta kezek” (Mani Pulite) néven ismerté vált akciósorozat, amelynek nyomán politikai pártok sora tűnt el, csak átterelte a pénzeket, amelyek immár nem a pártok illegális finanszírozását szolgálják, hanem „privatizálódtak”, személyes meggazdagodást biztosítva kiválasztott politikusok, illetve üzletemberek számára. Az adóelkerülést 120 milliárd euróra teszik a félszigeten, és 60 milliárdot jelent a korrupció. És akkor ott a maffia is.
„Kövesd a pénzt és eljutsz a maffiához”, mondta 25 esztendővel ezelőtt Giovanni Falcone bíró mielőtt megölte volna őt a Cosa Nostra. Szavai ma is érvényesek, bár a palermói utcákon a 80-as években megszokott véres összetűzések mára már legendák, ez nem jelenti azt, hogy a szereplők feladták volna, elemzők szerint az olasz gazdaság 10 százaléka van a kezükben. A „Ndrangheta”, a kalábriai maffia egymaga az GDP 3,5 százalékát „termeli ki”, ám fegyveresek helyett ügyvédekkel, pénzügyi szakértőkkel, nemzetközi tanácsadókkal dolgoznak a „fehérgalléros” keresztapák. A prostitúció, a kábítószer, a cigaretta csempészet bevételeit mára messze meghaladja a vállalati, pénzügyi szférában elkövetett bűncselekmények haszna, ezt 100 milliárd euróra, a GDP 7 százalékára teszik az elemzések.
