Az utóbbi időben ismét elszaporodtak azok az írások, amelyek a devizahitelesek sanyarú helyzetén keseregnek és a bankok felelősségét firtatják. És ki tagadhatná: mind a konstrukciót kitaláló államot, mind az egészben pompás üzletet látó, az igénylők hitelképességéről nagyvonalúan megfeledkező bankokat óriási felelősség terheli a helyzet kialakulásában. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a hitelt felvevők felelősségéről sem: amíg ugyanis a konstrukcióból előnyük származott, semmilyen kifogásuk nem volt a most törvénytelennek és erkölcstelennek tartott szerződések ellen. Zdeborsky Györgynek egy korábbi interjúban teljesen igaza volt: ezek az emberek spekuláltak és rajtavesztettek.
Ennek viszont nem hajlandók viselni a következményeit. A néha valóban kétségbeejtő helyzetbe került emberek a pereskedésben bíznak. Én inkább kompromisszumot javasolnék: a konstrukciót jóváhagyó állam, az igénylők hitelképességének megvizsgálását elmulasztó bankok és a nyereségre spekuláló devizahitelesek egyenlő arányban osztoznának az árfolyamváltozás miatt keletkezett, az eredeti törlesztő részleteken felüli költségeken. Ez csak egy kivételes, egyszer alkalmazható megoldás lenne, de ebben a helyzetben talán a legigazságosabb.
