A minap a Guardian arra kereste a választ, mennyire elégedettek a britek a Brexitről folyó tárgyalásokkal. A megkérdezettek 53 százaléka kifejezetten elégedetlen. Más felmérések arról tanúskodnak: ha most kellene dönteniük arról, kilépjenek-e az Európai Unióból, nemmel szavaznának. Szintén többségben vannak azok, akik szerint meg kellene ismételni a voksolást.
Késő bánat, a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik. A Brexit szószólói is azt a receptet követték, amely nálunk is jól ismert: ellenségképet kellett kreálni. A kilépés hívei számára Brüsszel volt minden rossz megtestesítője, hiszen csak viszi a pénzt, de milyen jól jár majd az ország az Unióból való távozással, hiszen rengeteg tőke szabadul fel például az egészségügy számára. Nem is szólva a sok ingyenélő uniós munkavállalóról, akik lenyúlják a szociális juttatásokat.
A Brexit-kampány hazugságokra épült, és sok britnek csak az utóbbi időben kezdett derengeni: átverték őket, hiszen vagy rosszul járnak, vagy még rosszabbul. Az Európai Unió pedig nyeregben érzi magát, amint erre Michel Barnier uniós főtárgyaló szerdai Brexit-dokumentuma is rámutatott.
Brüsszel jól tudja, mi a britek leggyengébb pontja: Észak-Írország. London számára az jelenti a legnagyobb dilemmát, hogyan alakuljon a tartomány és Írország közötti határ. Ha hard Brexit lenne, akkor vissza kell állítani a határ- és vámellenőrzést, hiszen a britek minden olyan előnytől elesnének, amit uniós tagként élvezhettek. Ez esetben azonban kivívnák a kis északír párt, a DUP haragját, melynek támogatásán a mostani kabinet sorsa múlik. Ha viszont minden maradna a régiben, az az őskonzervatív keményvonalasok számára lenne elfogadhatatlan.
Az EU stratégiája most a következő: egyék meg a britek, amit főztek. Látható azonban, hogy Theresa May kabinetje képtelen ehetővé tenni a Brexit-masszát. A brit kormányfő ma ismerteti újabb, a kilépéssel kapcsolatos terveit. Felettébb meglepő lenne, ha olyan javaslattal állna elő, amely végre kiutat jelent az áldatlan helyzetből. Ilyen ugyanis nem létezik.
