Négy éven át - az iskolai szüneteket leszámítva - minden nap, átlagban kétszer megtettem a Bem József utcai lakásunk és a Keleti Károly utcai Rákóczi gimnázium közötti utat. Ez mintegy 10-15 perc volt, buszra, villamosra nem lehetett szállni. Nem volt nagy élmény. Azok az osztálytársaim sem jártak jobban, akik távolabb laktak, mert ők is csak a Mechwart térig jutottak el tömegközlekedéssel, onnan már gyalogoltak. Mindez régen volt és azok az egyetemi hallgatók, akik a gyermekbaráttá váló várossal kapcsolatos a kutatásban részt vesznek, akkor még meg sem születtek (de talán a szüleik sem).
A Gyermekbarát város projektben a Moholy Nagy Művészeti Egyetem diákjai - tanáraik irányításával - arra keresik a választ, miképpen érezhetik magukat jobban a családok tagjai egy olyan nagyvárosban, mint Budapest.
Tizenkilenc olyan területet jelöltek ki maguknak, ahol változtatni kellene. Azt mondják, a magyar főváros végletesen a felnőtteket "szolgálja ki". Csak egy példa: a Széll Kálmán téren - az egykori Moszkván - a korlátok túl magasak ahhoz, hogy megállítsák a kisgyerekeket, ha megközelítik a villamos síneket. Erre találtak ki egy olyan játékot, amely segíti a tájékozódást és térlátást is. Színes madzagokat kell egy ábra alapján mintába rendezni. Ha ezzel van elfoglalva a gyerek, nem akar a sínekre lépni, de a játék le is zárja a korlát által szabadon hagyott területet.
Jártak parkokban és tereken, így a Szent István Bazilika környékén, a Gellért-hegyen és sétálóutcákban is. A program vezetője, Fehér Bori - építész és szociális designer - beszélgetésünkben külön is kiemelte egyik tanítványa, Papp Zsófi ötletét. Ő gyermeksávot tervezett a Klauzál tér és a Kertész utcai általános iskola között. Ott pedig egy akadálypályára emlékeztető feladványok keretében vinné át a gyerekeket az úton biztonságosan.
A biztonság amúgy is az egyik fő szempont volt, amelyet figyelembe kellett venni a tervezésnél. Emellett az egészség, a szórakozás és megismerés, a közlekedés, valamint a pihenés és a kényelem szerepelt még a rendező elvek között. Ezek az Európai Unió gyermekbarát elvei. A programban összesen 76 hallgató vett részt, munkájukat hét konzulens segítette. Előbb feltérképezték a kijelölt területek megoldandó gondjait, majd a lehetőségeit. Helyszínekre mentek és ott interjúkat is készítettek különböző korú emberekkel. A babakocsival közlekedőktől az épp járni tanuló vagy már rohangáló gyerekeken keresztül a kamaszokig több korosztály igényeit figyelembe véve születtek meg a tervek. Fehér Bori büszkén mondta, kreatív, ötletes, vagány, újszerű, ugyanakkor könnyen és nem túl drágán megvalósítható városi installációk tervei jöttek létre.
Nem véletlen, hogy pontosan annyi ötletes megoldás született, mint ahány hallgató vett részt a projektben. Még két elképzelést érdemes kiemelni. Pap Kornélia színes kincsgyűjtő mellényt alkotott áthelyezhető tépőzáras zsebekkel. Azokba lehet pakolni a szép színes kavicsokat, vagy éppen a fáról lehullott gesztenyéket. Győrbíró Csenge egy olyan esőkabátot tervezett, amely kifordítva bármikor átalakítható egy Ki nevet a végén? játéktáblává, ha a gyerekek már megunják a játszótéri foglalkozásokat.
A Rákóczi gimnázium egykori diákjai irigyelhetik a mai gyerekeket. Mert bár például a Keleti Károly utca kimaradt a tervezésből, azért sok hasznos és érdekes ötlet született. És ha a megvalósításuk egyelőre még odébb is van, azért az is nagy szó, hogy sokan gondolkodnak azon, miképpen lehet gyermekbarátibbá tenni Budapestet.
