Pozsonyban hétfőn este gyertyákat gyújtottak két meggyilkolt fiatal emlékére. Újságíró kollégánkat, Ján Kuciakot és menyasszonyát, Martina Kusnírovát agyonlőtték, mindketten huszonhét évesek voltak. A szlovák miniszterelnök egymillió eurót ajánlott fel annak, aki a tettesek nyomára vezeti a hatóságokat, március 13-ára demonstrációt szerveznek az interneten. Egyelőre nem világos, hogy a Jánt korábban megfenyegető Marián Kocner üzletember, vagy a calabriai gyökerű maffia, a Szlovákiában is képviselt 'Ndraghenta áll-e a nyomozás célkeresztjében, netán mindkettő, vagy mégis más. A kolléga alig néhány év alatt számos ellenséget szerzett, mivel adócsalókról és a velük furcsán közeli kapcsolatot ápoló politikusokról írt cikkeket. Úgy tűnik, valamit nagyon jól csinált, valami fontosnak bukkant a nyomára.
A közpénzt, amióta van, lopják. Az újságírókat, amióta vannak, fenyegetik, zsarolják, presszionálják. Meggyilkolásukra azonban csak néhány országban vetemednek, túl nagy szokott lenni a felháborodás. Mexikóban a kábítószermaffia vadászik rájuk, Ukrajna sem biztonságos, Irakban, Szíriában, Afganisztánban háború van, a Fülöp-szigeteken a saját gyilkosságaival dicsekvő elnök bírálói, Oroszországban a Kreml számára kényelmetlen zsurnaliszták vannak életveszélyben. Az Európai Unió azonban egészen más eset. Legalábbis annak kéne lennie.
Tavaly októberben Máltán felrobbantották a politikai korrupcióról író Daphne Caruana Galizia autóját, most pedig egészen a közelünkbe ért az újságírók életére irányuló erőszak. Ha ezt a "civilizált világban" is meg lehet úszni, akkor a példa itt is ragadós lesz. Az újságíró a társadalom szeme, füle és szája, ahogyan az angol nyelvterületen mondani szokták, a visszaélésekre figyelmeztető őrkutya. Az a dolga, hogy figyeljen, nyomozzon, vizslasson. Elvégre az az igazi hír, amit valaki el akar titkolni. Az az igazi újságíró, aki Daphne és Ján példájából erőt merítve dolgozik tovább.
Tavaly a különböző adatok szerint 47-65 újságírót öltek meg a világban.
