Az erős érvek mindig meggyőzőek. "Higgyen a fülének!" Ezzel tromfolt néhány napja a Fidesz-frakció szóvivője, s aligha kétséges, mindent elmondott. Talán még többet is, mint amennyit szándékozott.
Halász Jánost - a hivatásos megmondóemberek egyikét - szinte minden nap kiállítják a pulpitusra. Neki (is) kell mantráznia azokat a mondatokat, amelyektől pártja - és kormánya - azt reméli, hogy maga mellé állítja az embereket a választásokig.
Baj akkor van, ha valaki komolyan veszi a kijelentéseket. Mint például a Magyar Helsinki Bizottság, amely beperelte Halászt, mert tavaly azt mondta, hogy ők Soros-bérencek. Az ügyvédek viszont a bíróságon azzal érveltek, hogy 1. a Fidesz ezt nem is így gondolja, 2. különben meg a szóvivő nincs is jogviszonyban pártjával.
Tanulságos eset. A megmondóemberek érthetnének belőle. Ha gond van, akkor a pártjuk kihátrál mögülük. Csak addig kellenek, amíg éltanulók módjára felmondják a leckét. A jelek szerint azonban Halász ezt nem akarta elhinni. Másnap megismételte tehát, hogy szerinte az inkriminált testület igenis Soros-szervezet. És jött a tévériporternek címzett, letaglózó érv: "Higgyen a fülének". De előtte még azt is megkérdezte: "Hisz nekem?" Mintha ez bármit számítana.
A történet messzire mutat. Sajnálhatnánk is azokat a szerencsétleneket, akiknek megéri, hogy vállalják, részei lesznek a nagy gépezetnek. S bizonyára nem számolnak azzal, hogy csak apró csavarok, bármikor helyettesíthetők. A másik oldalról azonban ez a történet is leleplezi a Fidesz hazugságokra épülő teljes propagandáját. A lejáratás - és vele a félelemkeltés - általában működik, ha meg probléma adódik, hát legfeljebb egy picit visszavesznek. Majd behelyettesítik mással. Érvvel, emberrel.
Halász Jánosok jönnek és mennek, mi pedig jobban tesszük, ha nem hiszünk a fülünknek. Se a szemünknek, se a szavaknak.
