Bogarászom az Országgyűlés hivatalos honlapját, és megállapítom, hogy kormányunk tagjai és a parlamenti képviselők a 2018. évben is igen serényen dolgoztak: február 17-ig bezárólag idén 37 számozott törvényjavaslatot terjesztettek a T. Ház elé. Ebből 20 kormányzati, illetve kormánypárti indítvány, 17 ellenzéki kezdeményezés.
Az is könnyen megállapítható, hogy a kormányzati/kormánypárti előterjesztések döntő többségét tárgysorozatba vették, ezzel ellentétben – függetlenül a benyújtás dátumától - a hónap közepén valamennyi ellenzéki beadvány tárgysorozatba vételre várt. Ehhez a gyakorlathoz sajnos már hozzászoktunk, és csak reméljük, hogy nem lesz mindig így.
Az viszont meglepett, hogy a 17 javaslat között egy olyat sem találtam, amelyet közösen jegyeztek volna az ellenzéki pártok, amelyről azt mondhatnánk: tudtuk, hogy úgysem engedik át a kormánypárti képviselők (azaz most nem emelkedhet törvényerőre), de ha változik a parlament összetétele, akkor lehet esély az életbe léptetésére, hiszen a korábban ellenzékben lévők azt már egyszer közösen támogatták. De nem: egyetlen együttes beadvány sincs; a három ellenzéki frakció képviselői egymástól függetlenül gyártották az indítványokat, és „tévedésből” sem karolták fel a másikét. Itt van például a tiszteletre méltó és harcos Szabó Tímea (független képviselő) kezdeményezése, amely a szociális tűzifaprogram költségvetési támogatásának megemelése érdekében Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény módosításáról szól. A másfél hónapja benyújtott T/19297. számom jegyzett törvényjavaslathoz – a parlamenti honlap szerint - senki nem csatlakozott a szocik, a jobbikosok és az LMP-sek közül. Miért is nem?
Valamennyi ellenzéki képviselő tudta (a függetlenek is), hogy a választásokig nincs sanszuk a parlamentben akaratuk érvényesítésére, ezért elszigetelt kezdeményezéseik teljességgel hatástalanok. Médiaértékük sem túlságosan magasan jegyzett, hiszen a közvélemény is pontosan tudta: magányos szamurájként harcolni a mostani parlamenti többséggel abszolút felesleges.
Annak viszont lehetett volna értelme, hogy az elkészített és benyújtott normaszövegeket a teljes ellenzék egységesen támogassa, ugyanis – esetleges választási sikerük esetén – ezek az indítványok nagyobb vita/veszekedés nélkül törvényi erőre emelkedhetnének. Viszonylag könnyen számon kérhető lenne: ha pártoltad ellenzékben (kisebbségben), akkor támogasd akkor is, ha többségben vagy! Egy széles körben népszerű és szakmailag jól megalapozott egységes ellenzéki indítvány lehetett volna átütő erejű és később eredményes. Az elszigetelt ellenzéki képviselői kezdeményezések ideje lejárt.
