Sebestyén Balázs nyilvánvalóan győzött. Hiszen óriásplakátokon és újsághirdetésekben adja a világ tudtára, hogy az övé nagyobb. Hogy pontosan mije, azt persze nem mondják meg, de feltehetően a fala. Ha már a TV2 lenyúlta a játékát, ráadásul el is indult vele, amikor az RTL Klub még csak készült a megvalósításra, legalább ennyi elégtétel jár neki.
Ennek a konkurenciaharcnak sosem lesz vége. Mindenesetre egészen szokatlan helyzet. Ilyen csak a híradókkal szokott előfordulni: azonos időben lényegében ugyanaz a műsor megy mindkét országos kereskedelmi adón. Persze csak az alapötlet hasonló, a megvalósítás teljesen különböző, ezért érdemes is kihasználni az alkalmat és összevetni a két műsort.
A néző akkor értesült, hogy itt valami nem mindennapi van készülőben, amikor az RTL váratlanul - kétszer is - műsorra tűzte A Fal próbaadásait. Amelyeket még nem is az itthon - addig fel sem épült - díszletben vettek fel, hanem egy olasz stúdióban. A sietséget azzal indokolták,hogy a TV2 ellopta az ötletüket (amihez Amerikából vásárolt licenc is járult). Hogy pontosan mi és hogyan történt, nem tudni, de tény, röviddel utána valóban elindult - és népszerű lett - A Piramis. Majd két hete már naponta látható A Fal is. Mivel azonban az utóbbi adásideje kicsit rövidebb, mint a vetélytársé, az RTL-nek újra lépnie kellett. Két hétig A Fal befejezése után a néző át tudott kapcsolni a TV2-re és ott megnézhette a másik műsor végkifejletét. Ez tűrhetetlennek bizonyult. Most A Fal később indul, viszont így a két finálé gyakorlatilag egybeesik.
Ebből világosan látszik, hogy az egész csata nem szól másról, mint a néző elhódításáról. Az etetés azzal kezdődik, hogy mesebeli összegekért csatázhatnak a versenyzők. Repkednek a milliók, amelyeket könnyű megszerezni, de még könnyebb elveszíteni. A szerencsének többszörösen kitüntetett szerepe van mindkét vetélkedőben, amelyekben különféle kérdéseket is feltesznek, de ezek inkább csak a pénzzel kapcsolatos manipulációt szolgálják. A néző viszont úgy érezheti, az ő álmaiért is küzdenek a versenyzők, s miközben a képernyőre mered, talán azt sem veszi észre, hogy már megint szünet van és zúdulnak rá a reklámok. De hiszen éppen ez a lényeg. Ezeket a perceket nagyon jó áron lehet értékesíteni, s ha a néző a milliók bűvöletében nem kapcsol át (rögtön) másik adóra, hát az tiszta haszon.
Stohl András műsorvezetéséről már írtunk ebben a rovatban, de szerepét most már össze is vethetjük a lényegében azonos műsort egészen eltérően irányító Sebestyén Balázzsal. Míg a Piramis a konzervatív, régimódi összeállítást képviseli, A Fal sokkal dinamikusabb, modernebb műsorszerkezetet jelenít meg. A TV2 az embert állítja a középpontba, Stohl pedig maga a megtestesült empátia. Azt játssza, hogy őt valóban érdekli, kik kerültek képernyőre - be akarja mutatni, milyenek ők és mik a céljaik. Tehát sokat beszélget velük, hogy aztán az adás későbbi részében indokolt legyen, miért izgul és drukkol a minél jobb eredményért. Sebestyén távolságtartó és gyakran cinikus is. Megengedi magának, hogy gúnyolódjon azokon a szerencsétleneken, akiket a sors elé vetett, s lényegében csak kívülről szurkol nekik, de inkább csak közvetíti küzdelmük állomásait. Láthatóan nem akar túl közel kerülni a versenyzőkhöz, ami egyfajta védekezésnek is felfogható.
A résztvevők maguk is megérdemelnek egy külön misét. Nagyon ritka köztük - mindkét műsorban - az olyan, aki nem bolondul meg a nyerési lehetőség közelében. Gyakran kivetkőznek magukból, szinte emberi mivoltukból, s bár fel is szólítják őket, hogy irányítsák a lezúduló labdákat a nagyobb nyereményt kínáló részekhez, maguk is tudhatják, hogy itt csak és kizárólag a szerencsének lehet dolga. Ennek ellenére úgy viselkednek, mintha tényleg az ő akaratukból esnének a labdák a különböző rekeszekbe. Örökké emlékezetes marad A Fal egyik játékosa, aki egy alapítványra gyűjtött volna pénzt, mert nemrég elvesztette a férjét. Egyáltalán nem viselkedett normálisan, amikor azonban kiderült a tragédiája, a néző más szemmel kezdte figyelni, ahogy kivetkőzött önmagából. De esetében is bebizonyosodott, hogy a nagy akarásnak nyögés a vége, hiszen hiába vált egészen szimpatikussá felfokozott győzni-akarása, végül egyetlen fillér nélkül távozott az adásból.
Az RTL egyébként valamit meg tudott őrizni régi önmagából, hiszen A Fal után folytatódik a két bevált sorozat, a Barátok közt, meg az Éjjel-nappal Budapest. Ezek még hozzák a nézőket, bár az utóbbi időben - talán a kezdési időpont folyamatos változása miatt - kicsit csappant a közönségük. A TV2 viszont rátesz egy lapáttal, hiszen vetélkedő után vetélkedőt nyomat, ezúttal Gundel Takács Gábor rég bevált Áll az alku című műsorát, amelyben a tudásnak szintén elenyésző szerepe van. Táskákat kell nyitogatni és a győztes célja, hogy ily módon minél több pénzt kasszírozzon. Ez a műsor is adalékokkal szolgál az emberi természet rajzához.
A hirdetők és műsorszerkesztők dörzsölhetik a tenyerüket. Az etetés a lényeg, műsort már alig kell csinálni.
