- Tényleg annyira leestek a nagykereskedelmi gázárak, hogy az E.ON egyes háztartásoknak az állami ár alatti díjat kínálhat?
- Hál' istennek senki se vette el a lakosság jogát az olcsóbb közműajánlatok elfogadására. Ezek európai szabályok és mi európaiak volnánk. Annyi történt, hogy a piaci folyamatok következtében egy cég alá tudott ajánlani a NKM Nemzeti Közműszolgáltatónak. Ennek fogyasztóként a szíve mélyén mindenki örülhetne. A mostani vita azért káros, mert elrettentheti a hasonló ajánlatokat fontolgató szereplőket. Az áresést több tényező szerencsés együttállása idézte elő: csökkent a nemzetközi olajár, élénkült a gázkereskedelem. Az olyan útvonalak kialakítása, mint az – üresen is más irányú beszállítást lehetővé tevő - szlovák vezeték, a belföldi gázárakat is a piaciak felé mozdította. Ehhez a sokáig egyedüli orosz beszállító is alkalmazkodik. Elvben az állami közműcég is kereshetne a jelenleginél olcsóbb beszerzési forrást és élhetne alacsonyabb gázárajánlattal.
- Miért nem szereti a hazai energiaipar a versenyt?
- Ez nem teljesen áll. A lakosságon kívüli piac élénk, a szereplők éles versenyt vívnak a cégek kegyeiért. A Magyar Energiakereskedők Szövetsége elnöke épp most mutatta be, hogy az így kialakuló piaci ár miként kerülgeti a hatóságit. Bár az utóbbi hónapok során a piaci ár inkább alacsonyabbnak tűnt, máskor épp az ipari díjak törtek indokolatlan magasságokba. Hosszú távon a hatósági árnak le kell követnie a piacit. Ha csökkennek a beszerzési árak, előbb-utóbb mások aláajánlanak. Ha viszont tartósan alacsony, az a - ma már zömmel állami – ellátóknál hiányt szül.
- Árcsökkentésre ugyanakkor az elmúlt négy évben – a nemzetközi tőzsdék beszakadása ellenére – nem került sor.
- Biztos vagyok benne, hogy a fejleményeket az NKM-nél is figyelik: az állami közmű alkalmas arra, hogy felvegye a kesztyűt. De az államivá vált közművek nyeresége ma már lehetséges költségvetési bevétel, így stratégiájukat kormányzati döntések is befolyásolhatják.
- Mi a véleménye arról, hogy a friss adatok szerint a közműhivatal 2013-2014-ben a ténylegesnél magasabban ismerte el a lakossági nagykereskedelmi árat?
- Ebben nem látok kivetnivalót. Bár a részleteket nem ismerem, egykori szabályozóként úgy vélem: a hivatal a nemzetközi tőzsdék alapján képezhetett egy elismerhető nagykereskedelmi árat. A cégnek viszont sikerülhetett ennél olcsóbban vásárolni. Ez nála kétségkívül többlethaszonként jelentkezhetett, de jobb megoldást nem látok. Így ugyanis a nagykereskedő – a fogyasztókkal együtt – a minél olcsóbb beszerzésben érdekelt. A tényleges vásárlási tarifa elismerése a nagykereskedőt drágább vételre ösztönözné, ami nem kívánatos.
- Mi a véleménye a román gázbeszerzés lehetőségéről?
- A 2011-es energiastratégia – a 2009-es gázválság árnyékában – hitet tett további gázbeszerzési források és útvonalak kialakítása mellett, amit az Orbán-kabinet következetesen végre is hajtott, például a román, horvát és szlovák gázvezetékek kialakításával. Eme alkupozíció-javulásnak tudom be, hogy amikor 2015-ben lejárt az orosz gázszerződésünk, Putyin nagyvonalúan lehetővé tette, hogy a fel nem használt 22 milliárd köbmétert később, közel piaci áron is átvehessük. Ha viszont 2020-től Ukrajna helyett tényleg Németország felől, nyugati-északi irányból érkezik hozzánk az orosz gáz, újfent beszűkülnek a lehetőségeink. Ezért fontos a román és a horvát vonal. Igaz, utóbbi esetében azért észszerűtlenül magas árat nem érdemes elfogadnunk.
