Kifújt tojás az Országgyűlés: megvan még a vékony héj, de belül már régen nincs semmi. Ránézésre, főleg messzebbről, olyan, mintha lenne, de a tartalmat, a lényeget illetően nincsen. Magyarország már nemcsak nem demokrácia, de már nem is parlamenti köztársaság. Legalábbis nem jobban, mint a néhai Német Demokratikus Köztársaság. Tudták, hogy formálisan az is többpártrendszer volt? Ez akkoriban a keleti blokk egyik legkevésbé ismert furcsasága maradt, hiszen mindent az NDK-s "nemzeti egyetértés rendszere" irányított. Pedig voltak ott mindenféle pártok, még "jobboldaliak" is.
Mára ide jutottunk. A kormánypárti előterjesztések úgy futnak át a magyar parlamenten, mint hasmenéses gyereken a tejbegríz. Az ellenzék felvetéseire üres sorosozás, brüsszelezés, migránsozás, komcsizás a válasz. A kérdések érdemi megvitatása ellehetetlenült, a kormánypárti többség szemlátomást örömét leli a kisebbség megalázásában. Kövér László például nyugodtan felvehetne egy szadomazo lasztexszerkót, annyira élvezi Szél Bernadett korbácsolását, hogy arról már (beteg lelkű) pornót lehetne forgatni.
Miközben a kormányfő a hegyektől ölelt pici országunkra fenekedő borzalmas külső veszélyekkel ijesztget, a kulcsfontosságú nemzetbiztonsági bizottságot már össze sem lehet hívni. Nem lehet kivesézni, hogy miként fosztogathatta egy bűnszövetkezet évekig az önkormányzatokat és az EU-t, hogyan juthatott állampolgársághoz egyszerűsített honosítással több ezer büntetett előéletű személy, miért van még mindig "migrációs veszélyhelyzet", amikor alig érkezik határainkra menekült, hogyan kerül a propagandaminiszter a nemzetbiztonsági kabinetbe, miért van szükség éppen most az egész országra kiterjedő öt hónapos fokozott rendőrségi ellenőrzésre, és nem kellene-e lépéseket tenni a magyar választásokba való orosz beavatkozás ellen.
Orbánnak is mindig akkor támad külföldi tennivalója, amikor idehaza kérdésekre kellene válaszolnia. Már a látszatra sem adnak.
