Egyetlen akadály maradt a német nagykoalíció megalakulása előtt, ez azonban egyelőre terebélyesnek tűnik. Mától szavazhat a német szociáldemokrata tagság a 177 oldalas koalíciós szerződésről. Nem vehető biztosra, hogy zöld utat adnak a CDU/CSU-val való együttműködésnek, hiszen nagyon rossz a hangulat az SPD-n belül, akad olyan felmérés is, amely már csak 16 százalékon látja a pártot, miközben már a múlt szeptemberi parlamenti választáson elért 20,5 százalékos eredmény is történelmien gyenge szereplést jelentett. Sokan úgy gondolkodnak: a szívük azt mondja, ne szavazzák meg a nagykoalíció további öt évig való fennmaradását, az eszük azonban egészen mást sugall. A koalíciós szerződés elutasítása ugyanis az öngyilkossággal érne fel a párt részéről. Egy előrehozott választás során még az sem lenne elképzelhetetlen, hogy az SPD-nek meg kellene küzdenie a második helyért a jobboldali radikális Alternatívával (AfD). Kelet-Németországban különösen rosszul áll a politikai erő, itt egyébként az AfD a CDU-val holtversenyben áll az élen - derül ki a közvélemény-kutatásokból.
Az SPD bázisának megszavaztatása demokratikus eljárás ugyan, de a párt egységének biztosan nem tesz jót. Akadnak vélemények pro és kontra, leginkább a fiatal szociáldemokraták és határozott vezetőjük, Kevin Kühnert érvel az elutasítás mellett. Az utolsó hetekben több ezer új tagot toborzott csak azért, hogy utasítsák el az SPD kormányzati szerepvállalását. Mint a Spiegel írja, ebben az évben összesen 31 ezren léptek be a pártba. Két évtizede nem volt példa arra, hogy ilyen vonzerőt jelentsen a tömörülés, előzőleg hetente egy-két új tagot sikerült verbuválni. Persze kicsit csalóka ez a szám, nem a párt jelent vonzerőt, hanem a nagykoalíció elutasításának a lehetősége. Az újonnan felvettek közül sokan alighanem csak egy-két hónapig fizetik majd a tagdíjat. Szintén az elutasítást célzó kezdeményezés indult az észak-rajna-vesztfáliai tagszervezet részéről. Ehhez eddig néhány százan csatlakoztak.
Hogy mennyire kiélezett lesz a szavazás, azt a 2013-as voksolás eredménye is mutatja. Akkor az SPD-tagság 76 százaléka voksolt a nagykoalíció létrejötte mellett egy olyan helyzetben, amikor összehasonlíthatatlanul jobb volt a hangulat a párton belül. Erről a háromnegyedes többségről most csak álmodhat a párvezetés, amely alighanem egy visszafogott 51 százalékkal is beérné.
Kühnert karizmatikus személyiséggé próbál válni. Szerinte nem kell félni a nagykoalíció elutasításáról, s jelenleg az a legfontosabb, hogy minden szempontból újuljon meg az SPD. Új imázsra van szükség – hangoztatja. Azok, akik nem akarnak nagykoalíciót, nem feltétlenül az előrehozott választást akarják, hiszen azzal azért ők is tisztában vannak, mekkora veszélyei lennének ennek a jelenlegi helyzetben. Ezért inkább azt szeretnék, alakítsanak kisebbségi kabinetet az uniópártok. Bár akadnak a CDU-n belül is olyanok, akik támogatnák ezt a megoldást, Angela Merkel kancellár nem tartozik közéjük. Berlin aligha válhatna az Európai Unió megújulásának letéteményesévé akkor, ha egy bizonytalan sorsú kisebbségi kabinet irányítaná az országot. A koalíciós szerződés esetleges elutasítása a CDU-t is súlyos válságba sodorná, a kereszténydemokratáknál még jobban követelhetik a generációváltást. Az ifjú szociáldemokraták körében egyébként túlsúlyban van az az álláspont, hogy a teljes megújulást az idő előtti voksolás jelentheti.
A szavazást az sem segíti, hogy az SPD vezetése is súlyos válságba került. Martin Schulz lemondott a pártelnökségről. Eredetileg a külügyi tárcát vezette volna, ám miután a német diplomácia vezetője, Sigmar Gabriel azt állította, becsapta őt, Schulz meggondolta magát, s a tárca irányításához sem ragaszkodott. Gabriel kirohanása viszont a lehető legrosszabbkor jött, annyira megrendült a bizalom iránta a párton belül, hogy vélhetően semmiképpen sem maradhat a tárca élén. Az SPD-t ideiglenesen Olaf Scholz hamburgi polgármester vezeti, aki – amennyiben megalakulhat az újabb nagykoalíció – a pénzügyminisztérium munkáját irányítaná és alkancellár lenne. Pártelnöknek pedig Andrea Nahles frakcióvezetőt tennék meg, bár sokaknak nem tetszik a hatalomátadás ezen módja.
