Ásvai Jókay Móric, azaz Jókai Mór ügyvédi pályára készült, de 21 évesen úgy döntött: az irodalomnak él – és szó szerint ebből is élt meg. Petőfi Sándor barátja volt, a márciusi ifjak tagjaként a forradalom egyik alakja. Nevében azért lett i az y-ból, mert ezzel jelezte: nem kér a nemesi kiváltságokból. A szabadságharc után bujdosott, majd országgyűlési képviselőként a politika, lapszerkesztőként a média formálója volt. Környezete rosszallása ellenére vette feleségül az idősebb, korábban már gyereket szülő Laborfalvi Rózát, majd élete végén a több mint ötven évvel fiatalabb Nagy Bellát. Úgy tartjuk, ő az egyik legolvasottabb magyar író, ám ha az iskolai kötelező olvasmányok listájáról van szó, alatta rezeg leginkább a léc. Tavaly a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) azt javasolta: Esterházy Péter születésnapja, április 14-e legyen a magyar próza napja, ezzel szemben a Magyar Írószövetség Jókai születésnapján, február 18-án ünnepel. Ennek alkalmából szakértőket kérdeztünk Jókairól.
– Minden klasszikus csak addig tud klasszikus maradni, ameddig aktuális is. Ha egy szerző már nem érdekes, nincs közönsége, könnyen elveszítheti a klasszikus címkét. Egy olyan szerző esetében, mint Jókai Mór, az a kérdés, hogy az iskolai oktatás konzerválja őt az irodalmi kánonban vagy megszólítható még ma is az életmű – mondja dr. Vaderna Gábor, az ELTE adjunktusa. – Az iskolai tankönyvekben egy bizonyos olvasatot közvetítenek, s lehet, hogy nem Jókai, hanem csak ez az egy olvasat veszítette el az aktualitását. Például ha a diákjaimat kérdezem az egyetemen, mit hoztak magukkal a középiskolából Jókairól, akkor megemlítik a hosszú leírásokat, mint például a Vaskapué Az arany ember elején. Mikor megkérdezem, mit jelent a "túl hosszú" leírás, akkor 20-30 oldalra emlékeznek. Pedig a Vaskapué négyoldalnyi szöveg egy több száz oldalas regényben. Annyit tanítottunk Jókai csodaszép leírásairól, hogy egy olyan pecsétet ütöttünk rá, ami már az első oldalakon gyakorlatilag olvashatatlanná teszi a szöveget – magyarázza. – A 19. század a regény sikertörténetének időszaka, a műfaj egyszerre volt a populáris kultúra tömegterméke és az elit, nemzeti kultúra kitüntetett műtárgya. Egyben fontos eszköze annak, hogy egy közösség tagjai nemzetként határozhassák meg magukat. Jókai Mór regényei e vágyat teljesítették be és maguk a regények létre is hozták ezt a vágyat. Máig érződik ennek a hatása, ez rögzítette Jókai helyét az oktatásban, s ezért van botrány, ha bárki megkérdőjelezi ennek a helynek a szükségességét – magyarázza dr Vaderna Gábor. Szerinte a kortárs magyar irodalom felől láthatóvá válnak olyan, sokszor ironikus megoldások, melyek némi kételyt is megfogalmaznak a nemzet nagy elbeszéléseivel kapcsolatban. – Jókai arra is figyelmeztette olvasóit, hogy e történetek legalább annyira kitaláltak, mint valódiak, s hogy az elmesélés mikéntje legalább annyira lényeges, mint az, hogy mit mesélünk el. Így Jókai egyik legnagyobb örököse Esterházy Péter volt. Ezért is abszurd, hogy akad, aki Esterházy ellenében húzza elő a kalapból Jókai Mór nevét. Köztük nem kell választani, hisz épp Esterházy az egyik olyan szerző, aki miatt Jókai még ma is olvasható.
Dr. Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem tanára szerint egyre kevesebben olvasnak Jókait. –Írói nyelve, melynek természetes könnyedsége annak idején talán legfőbb vonzereje volt – egyik korabeli olvasója úgy nyilatkozott: neki mindegy, mit ír Jókai, ő csak a hangját akarja hallani, mint Blaha Lujza énekét – a mai olvasó számára többnyire már archaikus és nehezen befogadható. – Nehéz a diákokhoz közel hozni a műveit, ez az invenciózus tanároknak sikerül, akik például A kőszívű ember fiait úgy tanítják, mint egy kalandregényt. Dr. Szajbély szerint Jókai más szempontból is aktuális: – Az az egyre fokozódó kiábrándulás, amellyel a nagy reményeket keltő 19. századi „rendszerváltás”, illetve az 1867-es kiegyezés után az egyre korruptabbá váló hazai politikát és közéletet szemlélte, s amelyet valamilyen módon szinte minden, a kiegyezés után keletkezett művébe beleírt, időszerű. Az arany ember sem csak szép és melankolikus szerelmi történet, hanem komoly kiábrándulásról tanúskodó társadalomkritika – mondja. Szajbély megjegyzi: Jókait a magaskultúra részeként tartjuk számon, de sok szállal kötődik a 19. század populáris kultúrájához is. –Jókai vitte diadalra a magyar irodalomban a tárcaregényt is. Ez a könnyed hangvételű folytatásos prózaforma a filmsorozatok őse, így ő részesítette először a magyar közönséget a folyt. köv. izgalmában, és emelte ezzel nyugat-európai szintre a magyar regényt, hiszen Balzac, Dickens vagy Thackeray is ebben a napilap-műfajban alkotottak. Megrendíthetetlen helyét a magyar irodalmi kánonban annak köszönheti, hogy ezt az új regényszerkezetet olyan történetekkel töltötte ki, amelyek máig meghatározzák a magyar nemzet önképét.
A múlt év végén vita kezdődött: vegyük-e le Jókai az iskolai kötelező olvasmányok listájáról? A vitához Nényei Pál magyartanár, író is hozzászólt. Őt arról kérdeztük, miként tanítja Jókait. – Leginkább gimnáziumban oktatok. Jókait egy-egy részlettel tanítom, és mindig kontextusba helyezem. Például úgy, hogy elolvassuk órán Az arany ember első fejezetét, és kiderül, hogy a Vaskapu leírása tudományos igényű (mennyi láb magas a sziklafal, milyen folyamatok hozták létre a hasadékot, fosszíliák fölsorolása, stb.). A kérdés ezután, hogy ez a kissé turistakalauzba való leírás milyen célt szolgál? Aztán jöhet a következő kérdés: ha te kerülsz abba a helyzetbe, hogy le kell írnod egy tájat, milyen igénnyel fogod megtenni? Mi derül ki egy leírásból az íróról? Világkép, érdeklődés lenyomata-e egy leírás? És máris belefutunk a kreatív feladatba: írd le a tantermet, amiben épp ülsz! Az elkészült szövegeket elolvassuk, kielemezzük, és kiderül, hány Jókai Móric-típusú agy ül a teremben és mennyi másmilyen – magyarázza Nényei. Ő nem gondolja, hogy Jókai helye megrendíthetetlen lenne az irodalmi kánonban. Ez szerinte például abból látszik, hogy milyen érzelmi hullámokat vet, ha annyit mond róla, hogy nem szokta tanítani, mert szerinte nem elég jó. – Felháborodott cikkek jelennek meg, leveleket kapok, hogy micsoda tanár az ilyen, és remélik, a helyemre jobbak lépnek majd. Ez a néha hisztériába hajló reakció a görcsös ragaszkodás jele, ami válságtünet – mondja és hozzáteszi: szerinte a Jókai irodalmi minőségét övező konszenzus megrendült, és az a folyamat, amelynek során lassan kikerül a tananyagból, már visszafordíthatatlan.
