Néhány nap előtt egy délben megjelenő újság azt a különös hírt közölte, hogy báró Jeszenák Pálnét a rendőrség, illetve dr. Hetényi detektívfőnök-helyettes maga elé hívatta és rá akarta venni, hogy álljon el „Institutio" című könyvének kiadásától. De mivel az írónő erre nem volt hajlandó, bár előbb békésen elbocsátotta, később visszahívatta és beszállíttatta a lipótmezei tébolydába. Utóbb azután már azt olvastuk egyik esti lapban, hogy a bárónő szerelmes volt Prohászka Ottokár székesfehérvári püspökbe, szerelmes levelekkel üldözte, amiért a püspök följelentette. Egyébként az orvosi vizsgálat megállapította a bárónő őrültségének ön- és közveszélyes voltát, tehát most már minden rendben van.
Sőt a „Déli Hírlap" mindezekre ráduplázott és megállapította, hogy a bárónő maga is beismerte a vizsgálóbizottság előtt az őrültségét és hajlandó nyolc napig a tébolydában maradni.
Az egyéni szabadság súlyos sérelméről lévén szó. szükségesnek tartottuk az eset közelebbi részleteinek a fölkutatását és azoknak a nyilvánossággal való közlését.
Legelőször is fölkerestük báró Jeszenák Pálné, született csicseri Orosz Adrienné lakásadónőjét és rokonát: csicseri Orosz Ervinnét. Itt megtudtuk, hogy a bárónő soha olyan magaviseletet nem tanúsított, amiből ön- és közveszélyes őrültségére, következtetni lehetett volna. Igaz ugyan, hogy élénk levelezést folytatott Prohászka püspökkel, de ez természetes volt, mert hiszen, bejáratos volt a püspöki rezidenciára, már közel négy esztendeje gyöngéd szálak fűzték a püspökhöz. Az „Institutio” című könyve pedig ezt a viszonyt öntötte regénybe és — nevek nélkül ugyan, de — célzatosan vázolta miként töri szét egy magasrangú pap a cölibátus bilincseit és száll szembe az egyház dogmáival, hogy oltárhoz vezesse, szíve választottját. Persze, Prohászka püspök volt az első, aki a bárónő regényét kéziratban elolvasta, de mint a történtek mutatják: nem a legnagyobb elragadtatással.
Népszava 1918. február 16.