Ezt is megértük: Németh Szilárd, aki önmagát rezsibiztosnak nevezve öt éve még számlaszínekkel és betűtípusokkal birkózva küzdött a rezsicsökkentésért, most a választásokba való beavatkozásnak bélyegzi, és érezhető undorral viseltetik az E.ON 5 százalékos gázárkedvezménye iránt. De a kormánypárti politikusok vakok a nemzetközi energiaáresésre is, továbbra se csökkentve a rezsit. Ugyanígy nem veszik észre a tízmilliárdos lenyúlással vádolt Eliosban a kormányfő veje, Tiborcz István nevét se. Orbán Viktor és miniszterei összevissza beszélnek a napenergia-hasznosításról és a román gázimportról is. Ma már szinte a rezsi se biztos.
Kétségtelen: az elmúlt öt év során sok víz lefolyt a Dunán, pontosabban lé a közpénz-csatornán. Hogy épp hová, csak sejthetjük. Az egyszeri választónak annyi adatik, hogy egy kormánypárti politikustól szavakat hallhat. Esetenként kapunk mellé egy „szakértőt”, de ott már elveszítjük a fonalat. Mondandójukban ugyanakkor kisebb-nagyobb erőfeszítéssel komoly ellentmondásokat fedezhetünk fel. Sőt könnyen arra jutunk, hogy eleink összevissza hablatyolnak, elfedve a lényeget, sőt a tárgyi tévedések ismételgetésével még a valóságnak is fügét mutatnak. Azt mondok, amit akarok – szól az üzenet -, nem számít, igaz-e, csak a szándékolt hatás.
Ha bárki pontosítást kér, az legalábbis egy sorosista népáruló. Érdemi válasz, kiegészítés, javítás kizárt. Mi azonban a habverés mögött továbbra is ésszerű okokat keresünk.
Ilyenkor gyakorta az a válasz: ez titok, állam- vagy üzleti érdek. Időnként azonban a titkokról (legalábbis egy részükről) fellebben a fátyol. És a látvány a legkevésbé sem támasztja alá a titkolózás jogosságát. Sőt: a kiadott – olykor rosszul olvasható, félrefénymásolt – papírok a lehető legegyszerűbb mutyikról tanúskodnak. Valakinek kell a pénz, a mi pénzünk, eleink pedig segítik a lenyúlást. Nem Sorosnak, nem az ufóknak, hanem a fideszes „háttérhatalomnak”.
Százszor érdeklődtünk az iránt például, hogy a magyar állami nagykereskedő mennyiért veszi a gázt az oroszoktól. Mindannyiszor lepattantunk, mondván, ez szerződéses, üzleti és államtitok. Tóth Bertalan MSZP-frakcióvezető ugyanakkor most sikeresen perelte ki az adatokat, legalábbis a Fidesz 2013-2014-es „rezsiharca” forró időszakából. Mit mondjak: nem lepődtem meg. Az állami nagykereskedő ugyanis a 25 százalékkal csökkentett lakossági gázárban nyilvántartott szintnél is olcsóbban vette a gázt. A papírok bizonyítják: az Orbán-kabinet saját elveit is megsértve, a választók kárára hatalmas luxusprofitot halmoz fel az állami körben. És még csak ezután jött a nemzetközi áresés, amit egyáltalán nem érvényesítettek a lakossági rezsiben, eme többlethaszon viszont az időközben államivá vált szolgáltatónál, az NKM-nél gyűlik. Az így felhalmozódó haszon pedig hamar megtalálja az utat a Fidesz-kör, így például a Garancsi István-féle MET, vagy épp a Mészáros Lőrinc-féle Mátrai Erőmű irányába.
Kétségtelen: az ő üzleti érdekeiket az adatok nyilvánossága tényleg sérti. Ez hát a - Németh Szilárd által oly bőszen védett - nagy titok.
