Azon már fel sem hördülünk, hogy Orbán Viktor hosszú évek óta nem hajlandó nyilvános vitára kiállni a választások előtt mindenkori legesélyesebb ellenfelével. Egy elhasználódott politikus páni félelme rejlik a megmérettetéstől való húzódozás mögött. A magyar kormányfő, aki időközben hozzászokott az őt hozsannázó „hazai” közönséghez, élénken emlékszik még önnön megaláztatására 2006-ban, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként úgyszólván feltörölte vele a tévéstúdió padlóját. Éppen ezért szkeptikus vagyok az MSZP és a Párbeszéd közös kezdeményezését illetően, amely két formáció törvényben kötelezné a miniszterelnöki bársonyszékre eséllyel aspirálókat a voksolás előtti vitára.
Hanem a kormánypárt közleménye, amellyel a fenti törvénymódosítási javaslatra a szokványos módon reagált, új elemet is tartalmaz. Orbán mamelukjai válaszukban ugyanis felszólították Karácsony Gergelyt: maga helyett inkább „gazdáját”, Soros Györgyöt küldje vitázni. A hónapok óta tartó kormánypárti rágalomhadjárat célpontjaként is ismert, magyar származású filantróp említése azt jelzi, Orbán Viktor továbbra sem hajlandó kilépni a komfortzónájából, vagyis ő akarja meghatározni a közbeszéd tematikáját, következetesen a migráció problémáját jelölve meg egyes számú napirendi pontként.
A magyar kormányfő ebbéli görcsös igyekezete felidézi számomra George W. Bush egykori zseniális kampánystratégájának tevékenységét a 2004-es amerikai elnökválasztási kampány időszakában. Karl Rove annak idején egy rendkívül rossz képességű, népszerűtlen államfő újraválasztását érte el azzal, hogy főnökének végzetes bel- és külpolitikai ballépései helyett (úgymint a kiotói egyezmény felmondása, Irak felesleges lerohanása stb.) az abortuszt és a melegházasságokat tette meg legfőbb kampánytémává, rengeteg bigottan konzervatív választópolgárt állítva ezzel Bush mellé.
Orbán Viktor több mint két esztendeje, a migrációs hullám megindulásakor hasonlóképpen ismerte fel, hogy a magyar társadalomban – a történelmi múlt közös feldolgozásának elmaradása folytán - az idegengyűlöletnek, a mássággal szembeni zsigeri ellenszenvnek ma is hatalmas és számára kiaknázható tartalékai vannak. Annak dacára hát, hogy hazánk a bevándorlók számára csupán tranzitállam, a kormányfő importálta Nyugat-Európából a migráció kampánytémáját hazai használatra, összekötve a xenofób rigmusok mantrázását a brüsszeli tisztviselők, illetve Soros György befeketítésével.
Meg is van rá minden oka. A Fidesz kampánystratégái tudatában vannak annak, hogy egy nyilvános vitában nem csupán a társadalmi ellátórendszerek kétségbeejtő és tudatos elhanyagolása vagy a kabinet szociális érzéketlensége kerülne elő óhatatlanul, hanem Orbán Viktor kínos kérdésekre számíthatna többek között a magánnyugdíj-pénztári vagyon elkonfiskálását vagy az Elios Zrt. újonnan kipattant ügyeit illetően is. Kormányfői vita tehát biztosan nem lesz az idén sem. A demokratikus ellenzéknek azonban a kormánypárti médiafölény ellenére is meg kell akadályoznia, hogy a kampányban a migráció számunkra irreleváns témája kerüljön előtérbe, a szakpolitikai és morális kérdések rovására.
