- Az OLAF szerint szervezett csalási mechanizmust építettek ki Orbán Viktor vejének volt cégénél. Ez az igaz maffiaállam?
Jancsics Dávid korrupciókutató, a San Diegó-i állami egyetem profeszszora: az egész egy hálózatot alkot, és néhány klánvezér kezében fut össze
- Nevezhetjük annak, bár a többi gyakran hallott koncepció, mint például a haveri kapitalizmus, patrónus-kliens rendszer vagy rendszerszintű korrupció szintén megragadják egy-egy fontos elemét annak, amit ma látunk. A Magyar Bálint által bevezetett maffiaállam azért találó, mert a maffia klánokban megfigyelhető családi szerkezet metaforáját használja a rendszer leírására. A csúcson található a teljhatalommal rendelkező keresztapa, őt veszik körbe a családtagok, akik lojalitásukról biztosítják a családfőt.
- Mi volt az a pont, amikor már nem a Nokiás-doboz szintű, tízmilliós ügyekről volt szó, hanem szervezetten eltüntetett százmilliárdokról?
- A Nokiás-doboz mellett szinte a rendszerváltás óta létezett a korrupciónak egy szervezett formája, amikor oligarchák, politikusok foglyul ejtettek önkormányzatot, állami vállalatot és onnan közpénzt szivattyúztak ki. Azonban szerencséjük a politikai váltógazdaság függvényében forgandó volt, nem bírtak korlátlan védettséggel. Egy-egy botrány, cikksorozat, vizsgálat elsodorhatta őket. Ez 2010 óta megváltozott, a mai szereplők érinthetetlenek. Csak akkor eshet bántódásuk, ha kegyvesztetté válnak és a politikai család kitaszítja őket, lásd Simicska Lajos vagy Spéder Zoltán.
- Mennyire korrupt az ország, és melyek a csak nálunk megtalálható sajátosságok?
- A népszerű mérőszámok többsége, mint a Transparency International CPI indexe csak hozzávetőleges képet ad, hiszen lehetetlen egyetlen számba sűríteni a korrupció különböző típusait és elterjedtségét. De az tény: a CPI-index alapján Európa legkorruptabb országai közé tartozunk. Ráadásul a nálunk megfigyelhető rendszerszintű korrupció nagyon nehezen megragadható, hiszen a szereplők bonyolult szerződések és szervezeti, tulajdonosi szerkezetek mögé rejtik az állami döntésekkel előre megtámogatott lopást. Az egész egy vertikális hálózatot alkot és néhány informális kulcsszereplő, ha úgy tetszik, klán vezér kezében fut össze. Ilyen jellegű, a politika csúcsáról szervezett korrupció a nyugati világban példa nélküli. Talán Dél-Európában, Olaszországban vannak, vagy voltak nyomai, de leginkább olyan helyeken találkozhatunk vele, mint Oroszország, Azerbajdzsán vagy egyes dél-amerikai, afrikai országok.
- Pár hónapja, azt írta: "a politikai hatalom pártatlan formális intézmények helyett egyre inkább informális patrónus-kliens struktúrákon keresztül kapcsolódik egyes társadalmi csoportokhoz." Mi lehet ennek a következménye?
- Egyrészt, hogy az állami intézményrendszer rossz hatékonysággal működik. A döntések nem ott születnek, ahol kellene, az erőforrások nem oda áramlanak, ahol szükség van rájuk és vezetői posztokat nem valós teljesítmény, hanem informális alkuk alapján osztják ki. Ez drágítja az állam működését és hatalmasra duzzasztja az apparátust. Érdemes megnézni, milyen brutális mértékben nőtt a vezetők és alkalmazottak száma az utóbbi években. A patrónus-kliens rendszert minden szinten táplálni kell erőforrásokkal. A verseny hiánya a haveri kapitalizmusban azt is jelenti, hogy az állam jóval a piaci ár felett szerez be termékeket, szolgáltatásokat. Ezt az egészet még jelentős részben EU-s pénzekből finanszírozzák. Persze a bürokrácia ettől még úgy ahogy ellátja a feladatait, kiadják a jogosítványt, bejegyzik az új ingatlant, de az olyan bonyolult nagy rendszerek, mint az oktatás vagy az egészségügy gyengén teljesítenek. A fontos politikai döntések nem az intézményi mechanizmusokon keresztül, hanem informális módon, a hivatalos rendszeren kívül születnek.
- Mégis, miért tartja legitimnek a hazai társadalom nagy része ezt a berendezkedést?
- Sokféle oka lehet. Vannak a fanatikus politikai hívők, vannak a beletörődők és vannak, akik alsóbb szinteken szintén hasznot húznak a rendszerből és ezért befogják az orrukat. Nagyon sokan egzisztenciálisan függenek közvetlenül vagy közvetve az államtól. Ez széles kör, a közmunkásoktól, a hivatali alkalmazottakon át, az oligarcha kezében lévő helyi nagyfoglalkoztatónál dolgozókig tejed. Olyanok is vannak, akik azt gondolják, ez az ára a biztonságnak és közben legalább „nemzeti” kormányunk van. Jópáran egy multi által biztosított állás biztonságából, egy karamellás frappucsínó árnyékából szörnyülködnek a külvilág történésein. A nálunk is érezhető általános gazdasági fellendülés szintén kedvez a rendszernek. Az emberek általában válságok idején borítják a bilit, nem akkor, amikor nőnek a reálbérek.
- "Sokszor még miniszterek sem dönthetnek kormányzaton kívüli „tanácsadók” és befolyásos családtagok jóváhagyása nélkül" – legalábbis ön szerint. Mekkora a mozgástere Mészáros Lőrincnek, vagy Garancsi Istvánnak?
- Ezt nagyon nehéz megmondani, mert nem látunk bele pontosan. Azt azért lehet érzékelni, hogy ezeknek a szereplőknek a nagy része csak báb vagy stróman. Az állami intézményrendszer egy része kiüresedett, csak vázként szolgál a színjátékhoz csakúgy, mint sok vállalat. Rájuk csak technikai okokból van szükség, hogy közbeszerzésen induljanak, szerződéseket kössenek és átváltsák a közpénzt magánvagyonná. Szerintem itt csupán egy maroknyi embernek van tényleges mozgástere.
- Magyarországon mintha ma már nem lehetne korrupcióval megbukni. Miért?
- A komoly szereplők védve vannak, a legtöbb antikorrupciós intézményt pedig kikapcsolták vagy kézivezérlésen tartják. Az oknyomozó újságírók hetente, sokszor naponta közölnek cikkeket gyanús céghálókról, szerződésekről, tulajdonosi viszonyokról, de nyomozás soha nem indul. Ha az ember azt látja, hogy senki nem lép a korrupció ellen, akkor előbb-utóbb az lesz a túlélési stratégiája, hogy megpróbál ő is benne lenni vagy legalább nem kirúgatni magát egy kritikusabb megjegyzés miatt. Csak azok mernek nyíltan beszélni, akik egzisztenciálisan nem függenek a rendszertől.
- Polt Péter főügyész ül a pókháló közepén?
- Az ügyészség nem az egyetlen, de kétségkívül kulcsszereplő a korrupt rendszer működtetésében. Mivel nálunk oly mértékben független, hogy semmiféle külső intézmény, még a parlament sem felügyelheti a munkáját, gyakorlatilag azt tesz, amit akar. Katonai jellegű hierarchiaként működik teljesen átláthatatlan módon, senki nem tudja mikor, miért, ki által születnek döntések ebben a fekete dobozban.