Legyünk jóhiszeműek. Az Orbán-kabinet bizonyára kísérleti jelleggel fogadott be 1300 menekültet, tudniillik az Európai Unió csaknem pontosan ennyi menedékkérő befogadását kérte Magyarországtól a sokak szerint máris megbukott, s a nálunk regnáló rezsim által bőszen támadott kvótarendszer értelmében. A döntést követően nyilván hatástanulmányok készültek a befogadottak integrációs készségét illetően a magyar társadalomba, s a szakemberek azt is megvizsgálhatták, romlottak-e szignifikánsan a hazai kriminalisztikai mutatók az odahaza radikálisan más szocializáción átesett menekültek befogadásának következtében.
Olyan problémák megjelenésére gondolok, amelyekről jó ideje naponta hallhatunk, olvashatunk többnyire a kormány holdudvarához tartozó médiumok révén: úgynevezett no-go zónák kialakulása a nagyobb városok egyes részein, tömeges nemi erőszak, a többségi társadalmat érő egyéb atrocitások, illetve a muszlim radikalizmus megerősödése. Amennyiben az elvégzett vizsgálat eredményeképpen ez az ezerháromszáz ember mégsem jelentene köz- és nemzetbiztonsági problémát, jöhetnének a Brüsszel által ránk tukmált idegenek is.
Hanem a fenti teóriát igencsak hihetetlenné teszi az a körülmény, hogy a befogadás dicséretes aktusát a magyar kormány titokban tartotta. Nem is akármilyen indokkal. Mint az egyik máltai lapnak nyilatkozó külügyi helyettes államtitkár szíves közléséből megtudhattuk, az 1300 menekült befogadásának tényét éppen az érintettek biztonsága érdekében nem hozták nyilvánosságra. Tekintsünk el most e kijelentés arcátlan cinizmusától, hiszen éppen a kormánypártok hatalomtechnikai manővereinek részét képező, mindennapossá vált gyűlöletkeltés következtében van félnivalójuk a hazánkba érkező menekülteknek. Hunyjunk szemet a nyilvánosságnak szánt, harcias kormányzati kommunikáció és a szóban forgó sunyi lépés közötti kiáltó ellentét felett, mely sokadszorra igazolja már, hogy a bennünket Brüsszeltől mindenáron „megvédeni” igyekvő Orbán Viktornak tényleg nem a szavaira, hanem kizárólag a tetteire kell figyelni.
Viszont nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a titkolózást esetleg a kabinet félelme indokolja egy nem várt eredménytől. Merthogy az ominózus 1300 ember befogadása a jelek szerint nem járt különösebb negatív következményekkel. Nem jelentek meg a Nyugat-Európában dokumentált problémák, nem rendült meg a társadalom biztonságérzete. Ha az áprilisi voksolásra készülő választópolgárok számára is kiderülne, hogy az állandóan hivatkozási alapként használt „magyar ember” békésen megfér muszlim szomszédjaival, s a titokban befogadott 1300 menekült nem okozott társadalmi robbanást, még csődöt mond a „kényszerbetelepítés” elleni xenofób kampány, áprilisig alábbhagyhatnak a felgerjesztett indulatok. Jól jegyezzük meg: csaknem ugyanennyi, egészen pontosan ezerkettőszázkilencvennégy ember befogadásáról szól a sokat emlegetett kvótadöntés. Elég lenne ennyi Orbán Viktor politikai túléléséhez?
