Több élvonalbeli csapathoz hasonlóan a DVTK is Törökországban edzőtáborozik, így Bódog Tamás a saját együttese mellett arra is szán időt, hogy élőben megnézze az élvonalbeli riválisokat. A szakembert éppen az egyik helyszín felé autózva értük el.
- Ellenfélnézőben?
- Igen, hamarosan a Paksot fogjuk megnézni, ha pedig ők végeztek, megyünk vissza a szállodánkba, amelynek az egyik pályáján az Újpest játszik majd.
- Ideális időben, kiváló körülmények között készülnek, ráadásul még erre is van lehetőségük, nem panaszkodhatnak.
- Bizony, szerencsére itt jó az idő, nem olyan, mint otthon. Ilyen körülmények között más minőségű munkát tudunk végezni: több idő jut a taktikára, jó ellenfelekkel játszunk edzőmérkőzéseket, ráadásul attól sem kell tartanunk, hogy a játékosok megfáznak, így hosszabban tudunk gyakorolni. A pályán és azon kívül is intenzív munka zajlik, sérülés nélkül, jó hozzáállással dolgozunk, a csapat abszolút partner mindenben.
- Huszonöt játékossal utaztak ki, köztük három olyan labdarúgóval, akit a téli időszakban szerződtettek. Tervez még újabb átigazolást a rajtig?
- Soha nem lehet azt mondani, hogy fix a keretünk, hiszen bármikor közbeszólhat sérülés, esetleg bejelentkezhet egy világsztár, aki nálunk szeretne futballozni. Nyitva tartjuk a szemünket, ám úgy gondolom, hogy ez lesz az a keret, amellyel nekivágunk a szezonnak. Nagy változásokra nem kell számítani, három minőségi játékost igazoltunk, szerintem készen állunk a folytatásra.
- Szerb, koszovói és ukrán futballistát igazoltak. Nem talált olyan hazai játékost, akit szívesen a csapatában tudna?
- Szerettünk volna magyar játékost is hozni, csak éppen az ára olyan volt, amit mi nem tudtunk vagy nem is akartunk megfizetni. Két új labdarúgót ingyen, a harmadikat pedig egy viszonylag alacsony összeg fejében szereztük meg, a töredékéért annak, mintha magyar játékost vettünk volna.
- Az ősszel 17 mérkőzést játszó spanyol középpályással, Nonóval volt egy szóváltása, amelynek az lett a vége, hogy elköszöntek az ön által túlsúlyosnak, renitensnek nevezett játékostól. Az ő távozásával erősödött vagy inkább gyengült a Diósgyőr?
- Nono nem azt a játékstílust képviseli, amit látni szeretnék a DVTK-nál, ezért úgy gondolom, mindkét fél számára egyszerűbb volt a könnyes búcsú.
- Bizonyára a csapattagok is tudják, hogy az eredeti tervekkel ellentétben mégsem vehetik birtokba az új DVTK Stadiont a tavaszi idény kezdetén. Csalódottak?
- Bíztunk benne, hogy az első hazai mérkőzésünk, a Fradi elleni találkozó alkalmával ez megtörténhet, az biztosan adott volna egy nagy lökést a szezonra, ám igen, én is úgy tudom, hogy legkorábban áprilisban lesz lehetőségünk valóban hazai pályán szerepelni. Ha már így alakult, remélem, hogy legalább 3-4 meccset játszhatunk még az új arénában a jelenlegi kiírásban.
- Márciusban lesz egy éve, hogy ön felel a DVTK felkészítéséért, irányítása alatt benntartotta a csapatot az élvonalban, jelenleg a középmezőnyben állnak. Folytatható a fejlődés?
- Az volna az egésznek a lényege, hogy lépésről lépésre haladva fejlődjünk, ám ahhoz, amit szeretnénk játszani, időre van szükségünk. Bízom benne, hogy azokat a hibákat, melyeket az utóbbi időszakban gyakran elkövettünk, már kevesebbszer látom majd viszont. Annak a munkának, amit elvégeztünk, meg kell térülnie. A csapatom parádés munkát végzett eddig, úgyhogy bizakodó vagyok.
- A folytatás előtt ugyanúgy hat pont választja el a DVTK-t a harmadik helyezett Debrecentől, mint a már kieső pozícióban álló Balmazújvárostól – a szezon végén milyen eredménnyel volna elégedett?
- Nem is kifejezetten helyezésben gondolkodom, sokkal inkább azt szeretném, ha a játékunkon látszódna, hogy fejlődtünk. A mi sorsunkat ha nem is eldönti, de nagyban meghatározza majd az első három forduló: a Paks, a Fradi és a Videoton elleni mérkőzések megmutatják, hogy előre vagy hátra kell-e nézelődnünk a továbbiakban. Éppen ezért fontos, hogy mindjárt az elején eredményesek legyünk.
