A közvélemény január óta tudhatja, hogy komoly szabálytalanságokat talált a vizsgált időszakban Tiborcz István, a miniszterelnök veje közvetett résztulajdonában álló Elios Innovatív Zrt. közvilágítási pályázatainál az EU csalás elleni hivatala (OLAF). A Népszava rendelkezésére álló dokumentumok szerint a kormány és az érintett 35 (jobbára fideszes vezetésű) önkormányzat tavaly október óta ismeri az OLAF elmarasztaló megállapításait, az ügy mégis csak most, a sajtó és az ellenzék tényfeltáró munkája nyomán került nyilvánosságra, és a jelentés ismeretében sokkal súlyosabbnak tűnik, mint amit korábban feltételezni lehetett.
Elsőként a 24.hu szerezte meg az EU csalás elleni hivatalának (OLAF) vizsgálati jelentését a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz kötődő Elios furcsa közvilágítási pályázatairól, az internetes lap tegnap publikálta is értesülései első csomagját. A durva következtetéseket - többek között a szervezett csalás gyanúját – fölvető jelentés egyik példánya időközben a Népszavához is eljutott; a dokumentum azt igazolja, hogy az államigazgatás, illetve az uniós pályázatokat kezelő intézményrendszer számos ponton összehangoltan működött együtt azért, hogy a Tiborcz-céget helyzetbe hozza.
Hosszú hetek óta igyekszik felderíteni az MSZP, mely önkormányzatok szerződtek az OLAF által „elmeszelt” Elios Zrt.-vel a közvilágítás korszerűsítésére. A szóban forgó projektek lényege, hogy a települések uniós támogatást felhasználva kisebb áramfogyasztású LED-lámpákra cserélik a korábbi utcai világítótesteket, ami a megspórolt árammal elért megtakarítás révén megtérül majd. A szocialisták önkormányzati képviselőik segítségével próbáltak kontraktusokat kikérni és betekinteni azokba, csakhogy majdnem minden esetben visszapattantak. Egyedül a fideszes vezetésű Szolnok döntött úgy - magyarázta lapunknak a szerződésfeltárást vezénylő Harangozó Tamás országgyűlési képviselő -, hogy kiadja a kért iratokat.
A 24.hu által megszerzett OLAF-jelentés több összeférhetetlenségi pontra is rámutat az Elios által elnyert pályázatokban. A kulcsszereplők, azaz Hamar Endre és Tiborcz István, egyszerre voltak üzlettársak, barátok, illetve érdekeltek az Eliosban, miközben Hamar tanácsadó cége, a Sistrade Kft. révén a kiírás feltételeit is befolyásolni tudta. Az Elios, illetve a lámpákat szállító Tungsram-Schréder Zrt. között is voltak furcsa összefonódások: a Tungsram-Schréder gyakran adott fél áron lámpákat az Eliosnak (amivel nem a kedvezményezett önkormányzatok költségeit csökkentette, hanem a cég profi tját növelte), miközben a vállalat a legfontosabb szereplő a magyar közvilágítási piacon. A legsúlyosabb összeférhetetlenségnek természetesen az minősül, hogy a miniszterelnök veje uniós fi nanszírozású közbeszerzési pályázatokon indul egy olyan országban, ahol minden fontos döntést az „üzleti ügyekkel nem foglalkozó” Orbán Viktor hoz meg. Ezt a helyzetet a korábbi közbeszerzési törvény is öszszeférhetetlennek tekintette, ám egy kormányzati módosító javaslat („lex Tiborcz”) elfogadása óta már csak a közhatalmat gyakorló politikusokkal egy háztartásban élő rokonok minősülnek összeférhetetlennek.
A hallgatás nem véletlen, ugyanis az önkormányzatokat már októberben felkérte az OLAF, hogy tegyék meg észrevételeiket az Eliosszal kapcsolatos megállapításokról. Harangozó azt ígéri: feljelentik azokat a helyhatóságokat, amelyekről kiderült, hogy vannak szerződéseik, ám azokat eltitkolták vagy egyszerűen csak nem adták ki. (Más forrásaink szerint Szolnok relatív közlékenysége nem feltétlenül írandó a figyelmetlenség számlájára: a Tisza-parti várost egykori Simicska-Nyerges domíniumként tartják számon, őket talán a többieknél kevésbé izgatta, hogy az Orbán-család számára terhelő anyagok kerülnek ki tőlük.)
A 13 milliárd forintnyi uniós támogatás elvesztésével fenyegető ügyben a legnyilvánvalóbb visszaélést a 24.hu nevesítette: az Elios a bevétel maximalizálása érdekében 50-ről 100 ezer órára növelte az általa ajánlott LED-lámpák várható működési tartamát, amivel elérte, hogy drágább vállalási ár esetén is ki lehetett mutatni a pályázat kiírója által elvárt megtérülést. Csakhogy a 100 ezer órányi működést semmi nem igazolta (maga a gyártó is legfeljebb 60-80 ezer órát vállalt). Ennek ellenére az állami kiírók a Népszava birtokában lévő vizsgálati jelentés szerint közvetlenül a beadási határidő lezárulta előtt úgy változtatták meg a kiírást, hogy a 100 ezer órányi működéssel kimutatható vélt előnyök ellensúlyozni tudják a drágább árat. Az OLAF-jelentésben ez így szerepel: „A kedvezményezettek leghamarabb 2013.02.11-én, hétfőn nyújthatták be pályázataikat (…) 2013-02.08-án, pénteken az irányító hatóság módosította az (…) excel táblázatot az ajánlattétel tekintetében. A potenciális kedvezményezetteknek így csak egy hétvégéjük volt ajánlataik módosítására (…) A módosítás lehetővé tette a potenciális kedvezményezetteknek, hogy 100 ezer órányi élettartammal számoljanak. A módosítás előtt csak 50 ezer órányi élettartamot lehetett figyelembe venni”.
Nem látnak zsiványt a pandúrok
Az Elios visszás lámpaügyében elsőként a magyar hatóságokat próbálták cselekvésre bírni, eredménytelenül. Az LMP-s Schiffer András 2014-ben tett feljelentést, többek között a Hamar-Sistrade-féle összeférhetetlenségre, illetve arra hivatkozva, hogy a volt szekszárdi önkormányzati képviselő Hadházy Ákos előre megjósolta az Elios ottani győzelmét, jelezve, hogy a polgármester elmondta: a majdani kivitelezővel „előre mindent lebeszélt”, és erről Hadházy hangfelvételt is mellékelt. Ennek ellenére a rendőrség az elindult nyomozást - „bűncselekmény hiányában” - megszüntette. 2015-ben (egymástól függetlenül) Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője, valamint Hadházy Ákos és a DK is az OLAF-hoz fordult. Ugyanabban az időben a Párbeszéd itthon is feljelentést tett – a nyomozás elindult, majd lezárult, ugyanúgy, ahogyan az LMP-s feljelentés esetében.
A trükközéssel elért Elios-győzelemmel az államot, illetve az indokolatlanul magas árat kifizető önkormányzatokat is jelentős kár érte. Ráadásul ezt a külső műszaki ellenőrök előre jelezték is: időben szóltak, hogy a pénzügyi megtérülés csak abban az esetben realizálódik, ha a gyártó által megadott 60-80 ezer óra után a világítórendszerek egyes elemeit kicserélik. Ezért azt javasolták, hogy minden kedvezményezett önkormányzat kössön 25 évre szóló, rögzített áras karbantartási szerződést a pályázat nyertesével. Ettől azonban az önkormányzatnál eltekintettek, a Tiborcz-cég profitszempontjait a saját érdekeik elé helyezve.
A Tiborcz-cég által elnyert szolnoki projektben további szabálytalanságok is vannak. A piaci árat – amelyhez képest a pályázatokat rangsorolták – három olyan „független indikatív ajánlat” alapján határozták meg, amelyeket ugyanaz a személy, ugyanazzal a módszerrel, mindig ugyanakkora (5 és 7 százalékos) ártöblettel készített el, úgy, hogy az egyes kiadási sorok, illetve a vizsgált lámpatípusok esetében is azonosságok voltak. Az indikatív ajánlatot a szolnoki önkormányzat csak utólag küldte el az irányító hatóságnak, egy olyan fájlban, amelynek a létrehozási dátuma hónapokkal későbbi az aláírás 2013 februári időpontjánál. A 100 ezer órás élettartamot semmivel sem igazolták, pedig a hosszabb működés nélkül (az eredeti 50 ezer, vagy a gyártó által maximumnak tekintett 60-80 ezer órás érték mellett) a beruházások sosem térültek volna meg, vagyis a Tiborcz-cég pályázatait el kellett volna utasítani.
