Egy disztingvált, hatvanas úr csengetett be a napokban, s név szerint engem keresett. Én vagyok az – mondtam, és bemutatkoztunk egymásnak. Ő a Fidesztől jött – mondta –, és annak nyomán jelentkezik, hogy egyszer valahol aláírtam nekik, elérhetőségi adatokkal és azzal, hogy később is megkereshetnek. Én ilyet biztosan nem írtam alá – jelentettem ki. Pedig valahol, talán egy utcai standon nyilván történt ilyen – állította. Higgye el, nem, soha – feleltem. De a támogatásomat azért továbbíthatja a pártnak? – kérdezte. Nem uram, semmiképpen – válaszoltam, s ezzel vége lett a feltáró hadműveletnek. Lám, próbálkoznak a fiúk. A dolog azért is érdekes, mert az ajtónkon nincs kiírva a nevünk, így aligha ennek alapján csengetett rám az aktivista. A kapualj postaládáinak adatai alapján persze meg lehet a lakást találni, de nyilván használják a hivatalos lakónyilvántartást is. Úgy látszik, komolyan törekednek olyan személyek megközelítésére, akik nem elkötelezettek (vagy ők nem tudnak róla). Készül a Kubatov-lista 2.0. A Fidesz ezzel is bizonyítja, hogy – a számukra kedvező közvélemény-kutatási adtok dacára – nagyon fél a bukástól. Félhetnek is. De lehet, hogy ezen előszobai színvallás után nekem is félnem kellene? Márpedig nem fogok.
