A 22 éves középpályás az ígéretes tavaszi teljesítménye után 2017 második felében mellőzötté vált Lengyelországban, lengyel sajtóhírek szerint leginkább egy nem éppen szerencsés nyilatkozata és hozzáállásbeli problémák miatt. A játékos helyzete odáig fajult, hogy klubja előbb a tartalékokhoz száműzte, majd inkább átmenetileg kölcsönadta, így a kétszeres válogatott futballista most újra az FTC alkalmazásában áll, szombaton csereként 25 percet játszott a horvát Slaven Belupo ellen 3-2-re megnyert felkészülési mérkőzésen. Nagy célja nem titkoltan ugyanaz, mint korábban is zöld-fehérben: olyan teljesítménnyel segíteni csapatát, amely újra külföldi szerződést ér.
- Újra a pályán, ismét a Ferencváros mezében láthattuk. Egyikre sem a közelmúltban volt legutóbb példa…
- Sajnos valóban sokat kihagytam az utóbbi időben, így jó volt végre pályára lépni, örülök, hogy újra elkezdhettem a munkát és a csapattal készülhetek. Három hetem van még visszanyerni a formámat, szerintem ez az idő elegendő lesz arra, hogy behozzam a lemaradásomat a többiekhez képest.
- A mellőzöttség és a bizonytalanság időszaka után mentálisan vagy fizikailag kell inkább felépítenie magát?
- Inkább a fizikális lemaradás az, amin még dolgoznom kell kicsit. Noha voltak nehezebb időszakaim az utóbbi hónapokban, mostanra mondhatom, hogy teljesen magam mögött hagytam a nehézségeket – nekem is megnyugvást jelent, hogy rendeződött a sorsom.
- Nehéz döntés volt alig egy év után visszatérni oda, ahonnan elindult? Újrakezdhette volna más külföldi klubnál vagy akár a Videotonnál is.
- Őszinte leszek: több külföldi csapat is képben volt, hiszen elsődlegesen az volt a cél, hogy idegenlégiósként folytassam. Ám amikor eldőlt, hogy hazajövök, már nem sokat gondolkodtam: a Ferencvároshoz húzott a szívem. Mielőtt légiósnak álltam, három és fél évig a Fradihoz tartoztam, innen szerződtem külföldre, itt lettem válogatott játékos. Úgy éreztem, hogy sok minden más mellett ezért is tartoztam a klubnak annyival, hogy az FTC-t választom, amikor hazatérek.
- Ha arra kérem, hogy egyetlen szóval fejezze ki magát, milyen volt a lengyelországi időszaka?
- Tanulságos.
- Milyen tanulságokat tud kiemelni a Legiánál eltöltött hónapok után?
- Bármilyen meglepő is, úgy érzem, több hasznos tapasztalattal tértem haza, mint negatívummal. Az biztos, hogy számomra jó tanulópénz volt a Lengyelországban eltöltött év. Főleg a vége. Most már tudom, hogy megfontoltabban kell nyilatkoznom, hiszen kint farkastörvények uralkodnak, a legkisebb megingásért is nagy árat kell fizetni. Ha ezeket el tudom mondani a fiatalabb játékosoknak és ezáltal ők tanulnak a példámból, azt hiszem, már megérte.
- Ha újra megpróbálhatná, mit csinálna másképpen?
- Nem szoktam a múlton rágódni, de tisztában vagyok vele, hogy én is felelős vagyok azért, hogy a történtek így alakultak. Szeretném kijavítani a rossz döntéseimet. Akik igazán közel állnak hozzám, kicsit tisztábban látnak, tudják, hogy pontosan mi történt kint. A részletekről most nem szeretnék beszélni, de összetettebb dolog ez annál, mint amit megírtak az újságok.
- A lengyel bajnokságban legutóbb októberben szerepelt, ennek köszönhetően a válogatottnál számításba vehető játékosok köréből is kikerült. Mit gondol, a Ferencváros futballistájaként visszakerülhet a nemzeti csapat keretébe?
- Csakis a teljesítményemen fog múlni, hogy számít-e rám a szövetségi kapitány. Nem gondolom, hogy a Ferencvárosból könnyebb vagy nehezebb dolgom volna, habár annyi előnyöm lehet, hogy itthon a kapitány is többször tud majd személyesen megnézni. Ha a kinti formámat tudom hozni, szerintem lesz még rá lehetőségem, hogy címeres mezben bizonyítsak.
- Felteszem, a legfőbb célja ugyanakkor továbbra is az, hogy újfent kipróbálhassa magát egy külföldi ligában.
- Nem tagadom, az motivált az előző itthoni időszakom alatt is, hogy kikerüljek külföldre és megmutathassam magam egy erősebb bajnokságban – most sem lesz másképpen. Ha ismét sikerülne légiósnak állnom, azzal a Ferencváros is jól járna, hiszen az újabb lehetőség azt is jelentené, hogy előzőleg jó teljesítményt nyújtottam a Fradiban.
