Az álom jelenettel indul a Kovács D. Dániel által rendezett Leonce és Léna a Székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában. A produkció a Jurányi Házba magával hozta a Horváth Jenny által tervezett labirintusszerű díszletet. A színészek ebben sodródnak, bolyonganak már az előadás megkezdése előtt. És ebben a labirintusban játszódik az álom jelenet is. Az elején még fel sem ocsúdunk és már a szereplőkkel együtt álmodunk. Bíró Bence dramaturg és Kovács D. Dániel nem véletlenül teszi ezt előre. A lényegről beszél ugyanis. Arról, hogy az álmainkban szabadok lehetünk, nem kell megfelelnünk, adhatjuk önmagunkat is és igen, szerethetünk is. A hangsúly kicsit rímel Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének álomjelenetére. De aztán hamar visszacsöppennünk a valóságba. Az már - ahogy Büchner is megírta - sokkal unalmasabb. Izgalmas, hogy miért veszik elő egyre gyakrabban a darabot, amely egy egyszerű szerelmi történet, igaz tud nagyon költői is lenni. Talán ez a költőiség izgatta annak idején Eszenyi Enikőt, amikor a Budapesti Kamaraszínházban színre vitte a drámát, de láttam a művet például egy egészen elemelt látványában és mondanivalójában is magával ragadó előadásban Grazban. Nemrég a Szkéné Színház is műsorára tűzte Rába Roland színrevitelében. Rábát talán nem is annyira a szerelem izgatta a darabban, hanem a hatalom természetrajza.
Kovács D. Dániel viszont megmarad a szerelemnél, igaz a dolog azért ennél jóval összetettebb. Felveti például, hogy érdemes-e lázadni, hiszen a sors végül úgy is megoldja a dolgokat. És közben semmi sem fekete-fehér. Lehetne így, vagy úgy is, sokszor csak hajszálakon múlik, merre is billen az életünk. A fehérvári előadás ezeket a kérdéseket finoman, de nagyon érzékletesen kedves humorral teszi fel. A szerelmesek is Leonce (Andrássy Máté) és Léna (Kiss Diána Magdolna) nagyon szerethetők, valamitől bennük van az ártatlanság is. A környezet persze abszolút nem ártatlan, szerepel ügynök, vagy elnök is az előadásban. Valeriót, Leonce barátját Pálya Pompónia játssza, fel is vetődik, hogy ki is Valerio, egy barát, vagy egy mindenes lány. Mindegy is, nem kell mindent eldönteni. Mint ahogy azzal is jó eljátszani, hogy mi következik akkor, amikor a vaksors összehozza a korábban egymást elkerülni akaró szerelmeseket. Bíró Bencéék adaptációja ezt meg is teszi. Játszik azzal is, hogy akkor mit tehetünk a hatalommal. Nyilván nyúlhatunk rendhagyó megoldásokhoz. „És most látod, Léna, hogy duzzad a zsebünk, teli bábuval és játékszerrel? Mihez fogjunk velük? - kérdezi Leonce. Pingáljunk bajuszt az orruk alá, és kössünk kardot a derekukra? Vagy bújtassuk frakkba őket, hagyjuk, hogy véglény-politikát és diplomáciát űzzenek? Vagy kintornát akarsz, melyen tejfehér esztétikai cickányok hussannak? Építsünk színházat?” Hát igen, vannak lehetőségek, félő azonban, hogy a hatalomban lévők előbb-utóbb mégis a bevált módszereket választják.
Infó:
Büchner: Leonce és Léna
Székesfehérvári Vörösmarty Színház
Rendező: Kovács D. Dániel
Vendégjáték a Jurányiban 2018. január 30.
