Új járművek, fizetésemelés – a hivatalos kormányzati nyilatkozatok szerint folyamatosak a fejlesztések a mentőknél. Ezzel szemben a dolgozók egyre nehezebb munkafeltételekről és megalázó bérről beszélnek. A múlt szerdán bejelentett nyolc százalékos béremelést is felemásan, reménykedve-tamáskodva fogadták.
– Lehúzom a 24 órás szolgálatot, s szerencsés esetben ezután van néhány szünnapom, ám ahelyett, hogy pihennék, egy villanyszerelő mellett dolgozom a szabadidőmben, különben nem tudnám kifizetni a csekkeket, nem tudnék enni adni a két gyerekemnek – jegyezte meg a nagy csinnadrattával kommunikált béremelésekről egy somogyi mentős. – Ne higgye, hogy egyedül én vállalok másodállást, az ápolók, a sofőrök nagy része a hivatalos munkaidő után kénytelen még valamit dolgozni, mert amit az államtól kap, nagyjából nevetséges. Vagyis inkább sértő.
Nem véletlen, hogy a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége (MOMSZ), valamint a kórházi dolgozókat képviselő Független Egészségügyi Szakszervezet levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz, hogy rendezzék a béreket az ágazatban, méghozzá az elvégzett munka nehézségével és kockázataival arányosan. A mentők jellemzően ugyanis az adható minimumbér környékén keresnek, s cseppet sem mellékesen a nagy többségnek a korábbi fizetésemeléssel sem változott érdemben a jövedelme.
Úgy tűnik, a fenyegetés hatott, hiszen Balog Zoltán humánminiszter bejelentette: előre hozzák az egészségügyi szakdolgozók 2018 novemberére tervezett nyolc százalékos béremelését.
– Csak nehogy úgy jártunk, mint tavaly novemberben, vagy a két esztendővel ezelőtti béremelésnél! – mondta egy másik mentőápoló. – Korábban bérkiegészítést adott a mentőszolgálat, ám amikor hivatalosan megemelték a fizetéseket, ezt elvették, így valójában nem nőtt a pénzünk. Novemberben is hasonló történt: adtak ugyan valamekkora emelést, ám januártól jelentősen nőtt a minimálbér, azaz mindenképpen emelkedett volna valamennyit a pénzünk. Tulajdonképpen csak annyi történt, hogy két hónappal korábban kaptuk meg, amit mindenki más az új évtől.
A régóta, akár 15-20 éve mentősként dolgozók felháborodására megszűnt a kompenzáció is, így az a paradox helyzet állt elő, hogy egy frissen belépő új dolgozó ugyanannyit kap, mint egy régi szakember. A kevéske fizetésből ráadásul egy komolyabb összeget éppen a munkájukra kell fordítaniuk a mentősöknek, az Országos Mentőszolgálat ugyanis a legalapvetőbb feltételeket sem finanszírozza.
– A kaposvári telephelyre bejelentetteket a szerződésük szerint három mentőállomásra is átirányíthatják a megyében, ha a munkabeosztás úgy kívánja meg – magyarázta egy rutinos mentős. – Vagyis mondhatják, hogy menjen például Tabra, Igalba, Nagyatádra, Böhönyére vagy éppen a Balaton-partra. S ha elvezénylik, akkor a kilenc forintos kilométerdíjon kívül semmit sem kap. Nincs távolléti díj, étkezési hozzájárulás, szállást is csak a mentőállomáson kaphat, ahol, ugye, a többiek dolgoznak közben. Ősztől tavaszig szerencsére ritkábban kell menni, de nyáron gyakori, hogy valakit hónapokra elküldenek a Balatonhoz. És akkor oldja meg az életét, ahogy tudja…
– Mindezek mellett gazdálkodja ki a munkaruháját – tette hozzá egy szintén sokéves tapasztalattal bíró kollégája. – Az előírás szerint két póló, és egy hosszú ujjú pulóver járna, de időtlen idők óta még ezt sem kapjuk meg. Pedig előfordul, hogy egy műszak alatt kétszer-háromszor váltani kell: összevérzi az ember, vagy lehányja a beteg. Akad olyan a megyében, aki egy éve jött a szolgálathoz dolgozni, de még nem kapott semmilyen ruhát. Hogy dolgozni tudjon, maga vette meg a felszerelését. Egy póló három-, egy nadrág nyolc-, egy pulóver három és félezer forint. És mindegyikből több kell. A honvédségnél vagy a katasztrófavédelemnél tetőtől talpig felöltöztetik az embert, ha belép.
S nemhogy a felruházást, de még a mosatást is a dolgozóknak kell megoldaniuk: a munkaruhát mindenki otthon tisztítja, ami egyfelől költség, másrészt veszélyes szennyező anyagokat kell betenni abba a mosógépbe, ahová például a gyerekek ruhája is kerül.
– A mindenhol hangoztatott korszerű mentőállomások és új kocsik is sok helyütt csak elméletben léteznek – panaszolta egy kisvárosban dolgozó mentős. – Ahol új állomás épült, ott relatíve tényleg normálisak a körülmények, de ahol csak felújították, mint például a kaposvárit, még visszaköszön a nyolcvanas évek érzése.
Kaposvárra a bútorok egy részét – fotelokat, heverőt, hogy le tudjanak ülni, vagy pihenni tudjanak – a mentősök vitték be otthonról, s egy alapítvány fizette a konyhabútort. Az új mentőautók közül – információink szerint – Somogyba csak mutatóba került néhány az elmúlt években, hiszen elsősorban a fővárosi és a régióközponti állomásoknak jutottak a modern járművek. A kisebb, vidéki helyeken viszont a műszakilag hivatalosan még megfelelő állapotú, a valóságban azonban cserére érett, teljesen leharcolt kocsik futnak. Ahogy az egyik mentőápoló fogalmazott: sajnálja a beteget, akit ebben kell szállítani…
– Ilyen körülmények között az a csoda, hogy még nem állt le a rendszer – jegyezte meg egy Balaton-parti mentős. – A nevetséges és megalázó fizetés mellé mindössze ötezer forint étkezési hozzájárulást kapunk, cafetéria nincs, ahogyan SZÉP-kártya vagy egészségkártya sem.
Hogy akkor mi tartja az embereket a mentőknél? Az idősebbek a mentősszívre hivatkoznak, hogy számukra még tényleg hivatás a mentőzés. Az új belépőket pedig a bejelentett munkahely vonzza, s a hosszú napi szolgálatok után járó szabadidő, hiszen így könnyebb másodállást vállalni. Mert a dolgozók szerint az állomány 90 százaléka az OMSZ mellett valahol még dolgozik: betegszállítóként, a kórházak sürgősségi osztályán, vagy kétkezi munkásként az építőiparban, esetleg sofőrként. És elmondásuk alapján nem is látnak más jövőképet.
– Mivel életmentésről van szó, nem állhatunk le, azaz a sztrájknak nem sok értelme lenne, s ezt a vezetők is pontosan tudják – legyintett az egyik mentős. – Mint ahogyan azt is, sokan nem is mernek lázadozni, féltik az állásukat. És nem ok nélkül: aki annak idején belépett a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségébe, jó ideig még jutalmat sem kapott… Ezért is meglepő, hogy most meghátráltak, valószínűleg a választások miatt döntöttek úgy, hogy előrehozzák az őszre beütemezett béremelést. Ami remélhetőleg most már tényleg jelent valamiféle növekedést, hiszen nem nagyon maradt olyan kompenzáció, kiegészítés vagy pótlék, amit még el lehetne venni. Persze nem kell nagy összegre gondolni, egy átlagos, több mint tíz éve dolgozó mentőápolónak ez bruttó 10-12 ezer forintot jelenthet. Ami nem nagy összeg, de sokunknak tényleg minden forint számít. Főleg, ha tényleg megkapjuk.
