Konok magatartást tanúsít az MNB azáltal, hogy másfél esztendeje 0,9 százalékon tartja az alapkamatot, s 2019 végéig nem is kíván emelni rajta. Mindez - korántsem laza - megfogalmazásuk szerint így hangzik: „A Monetáris Tanács megítélése szerint az inflációs cél fenntartható eléréséhez mind az alapkamat, mind a laza monetáris kondíciók tartós fenntartása szükséges." Azon már csodálkozni sem érdemes, hogy a Matolcsy György által vezetett jegybank éppen ellentétes monetáris politikát folytat, mint a világ meghatározó bankjai, működjenek akár Amerikában, vagy éppen kontinensünkön. Ezekben az intézményekben már rendületlenül emelik az alapkamatot, vagy legkésőbb idén ősszel megteszik. A Szabadság téren - mint az idézett közleményükből világosan kiderül - mindezt egy vállrándítással elintézik. Ha az MNB nem így tenne, akkor meghazudtolná az unortodox gazdaságpolitika melletti elkötelezettségét.
Matolcsyék az alig látható kamatukkal sakkban tartják a gazdaság szinte minden fontosabb szereplőjét: a lakossági megtakarítókat, a kereskedelmi bankokat, de még az importőröket is. Bánkódhatnak a devizaspekulánsok is, hiszen az euró/forint árfolyam-hullámzására a meghatározó nyereség reményében fogadni aligha érdemes.
Mindez lassacskán felfelé kúszó infláció mellett zajlik - amelyben az emelkedő ingatlanárakat és a lakhatási költségeket nem veszik figyelembe. Az most már egyértelműen megállapítható, hogy az jár jól, aki rövid távon inkább otthon tartja a pénzét, mint hogy a betétek negatív reálkamatát elszenvedje. A kereskedelmi bankok szerepe sajátságos: bekényszerítették őket az állampapírok felvásárlásába, a költségvetési hiány kompenzálásába. A mesterségesen gyengített forinttól az importőrök is szenvednek, mert áraikban - a megemelkedett kereslet ellenére - magasabb költségeiket csak részben tudják érvényesíteni.
De akad egy egyértelmű nyertes is: maga a jegybank, amely tartalékait tovább növelvén fontolgathatja luxusingatlanjai és haszontalan alapítványai további gyarapítását.