- Szokott kártyázni?
- Időnként pókerezem – és mindig veszítek.
- Nem jó ómen, de így is van pozitív hozadéka: politikai pókerarccal - értsd: rezzenéstelen lelkesedéssel - beszél kormányváltásról és szociális demokráciáról. De milyen aduk vannak a kezében?
- Ahogy a mondás tartja, aki szerencsés a szerelemben, az szerencsétlen a kártyában: én a szerelemben voltam szerencsés. De ami a kártyában gyengeség, az a politikában erény: nem tudok blöffölni. Felszabadultan, meggyőződéssel csak arról tudok beszélni, amiben hiszek. A politikában pedig nem szerencsére építek, hanem stratégiára. Épp ezért hozta létre a Párbeszéd a Változás Szövetségét azzal a párttal, amelyiknek a legnagyobb hálózata van, amely képes átlépni a saját árnyékán, és elfogadni egy jóval kisebb párt miniszterelnök-jelöltjét. A helyzet az, hogy csak az MSZP mutatja azt a nyitottságot, amit a választók teljes joggal elvárnak.
- És a Párbeszéd?
- És a Párbeszéd. Ráadásul a szocialisták programja áll a mienkhez a legközelebb.
- Azt mondja, a legnagyobb hálózat. Képes lesz az MSZP ellensúlyozni a Fidesz helyi függőségi rendszerét? Hiszen aki nem paríroz, az nem kap közmunkát, szociális tűzifát és így tovább.
- Az a legfontosabb üzenetünk, hogy megszüntetjük ezt a fajta kiszolgáltatottságot: a szociális demokrácia egyik alapvetése, hogy a politika kivonul az emberek életéből, és nem elnyomja, hanem szolgálja őket. A választófülke pedig kellően biztonságos hely ahhoz, hogy mindenki szíve szerint szavazhasson – és szembeforduljon a rendszerrel. Hiszem, hogy így lesz, hiszen ennek a társadalomnak mindig meg volt az egészséges túlélési ösztöne, levetette magáról Rákosit, kibekkelte Kádárt. És most is ellenáll.
- Azért utóbbira mond példát?
- Persze: hiába költött mozgósításra milliárdokat a kormány, nem vett részt annyi ember a kvóta-népszavazáson, hogy az érvényes legyen. Nem véletlen, hogy a hatalom be van tojva. Ha erősnek érezné magát, nem próbálná minden eszközzel bebetonozni magát. Igenis reális, hogy a Fidesz elveszítse a választásokat.
- Milyen oddsszal fogadná a hódmezővásárhelyi időközi választáson az ellenzéki jelölt győzelmét?
- Ott azért dermesztő dolgok történtek. De ha nyer az ellenzéki jelölt, vagy csak megszorítja a Fidesz emberét, az fontos jelzés lesz arról, valójában mi van az emberek fejében.
- Az utóbbi fél évben szinte hónapról hónapra változtak december közepéig az MSZP belső erőviszonyai. Nem fél attól, hogy a februári kongresszus előtt, ahol a terv szerint végképp miniszterelnök-jelöltté emelik, még felbolydul a rendszer és megpuccsolják?
- Nem. Az egyik fontos érv mellettem, hogy nem vagyok az MSZP tagja, nem akarok belefolyni a párt ügyeibe. A másik fontos érv, hogy nagyon rövid az idő. A harmadik, és talán legfontosabb az, hogy én azt mondom, amit az MSZP szimpatizánsai már nagyon rég vártak a saját pártjuktól. Gyakran mondják azt nekem MSZP-tagok, hogy végre baloldali miniszterelnök-jelöltjük van.
- Soros György azt állította, Orbán Viktor megvásárolta az MSZP vezetőit, többek között ezért nem képes összefogni az ellenzék. Mit gondol, kik az árulók, hánnyal találkozott, és kikről gondolja úgy, hogy fúrják az összefogást?
- Eggyel sem. Azt látom, hogy az ellenzéki pártok közül az MSZP és a Párbeszéd képes áldozatot hozni a győzelemért.
- Azért van egy érthető, praktikus szempontú ellenállás is egyes MSZP-s politikusokban. Ha a szocialisták sok helyen állnak be független jelölt mögé, és ezek a jelöltek nem nyernek, akkor a töredékszavazatok elvesznek, nem a pártlistát erősítik. Ráadásul az ellenzéki oldal tagolt, azaz listás szavazatok is elaprózódhatnak, míg jobboldalon a listás voksok egyértelműen a Fideszt izmosítják, ahogy a határon túli szavazatok is. A dilemma az: a független jelöltek ugyan nagyobb eséllyel húzhatnak be egy választókerületet, de ha elbuknak, akkor jóval nagyobb arányú győzelmet arat a Fidesz, mint ha ellenzéki pártemberek indultak volna.
- Nem vitás, okos politikai stratégiára van szükség, olyanra, amelyik a legtöbb mandátumot garantálja. De nem lehet, nem szabad a vereségre optimalizálni egy kampányt, csak a győzelemre. Egyértelmű, hogy azokban a választókerületekben – például Pécsett vagy Veszprémben –, ahol a független jelölt győzhet, érdemes pártonkívüli emberek mögé állni. Mert nagyon fontos a lista – különösen azoknak a politikusoknak, akik rajta akarnak lenni –, de az, hogy én leszek a miniszterelnök vagy Orbán Viktor, azon múlik, miképp szerepel az ellenzék az egyéni választókerületekben. A választási matematika pedig nagyon egyszerű: több szavazó kell, és kevesebb párt. Az Orbán-rezsim akkor élheti túl a választást, ha a kormányváltást akarók otthon maradnak, vagy ha elmennek, megoszlik a szavazatuk. És persze a két mondás között ok-okozati viszony van: akkor mennek el sokan, ha esélyes jelöltet észlelnek, ha látják a Fidesz egyértelmű kihívóját. Ezért beszélünk ideális megoldásként közös jelöltekről, közös ajánlatról, közös listáról, közös miniszterelnök-jelöltről. De már az is segít valamit, ha egy választókerületben egy ellenzéki indul – erről legalább már van egy MSZP-Párbeszéd-DK-megállapodás.
- Az MSZP és a Párbeszéd már kettőből egyet csinált, és közösen indul. Mi a helyzet a Liberálisokkal?
- Van szándék, hogy együttműködünk, de közjogi döntés még nincs. Azt mondom, ne rakjuk túl magasra a lécet.
- Három párt esetén a parlamenti bejutási küszöb 15 százalék lenne. Fél, hogy nem ugorná meg a trió?
- Nem. A Vasárnapi Hírek szerint csak az MSZP-t 17 százalékra mérte a biztos pártválasztók körében a Publicus Intézet.
- A ZRI Závecz Research viszont 13 százalékra.
- Ami január első napjaiban készült, amikor még a bejgli uralta a tudatot. Csakhogy a Publicusé az első kutatás, amelyik már mérhette az országjárás hatását. Tíz évig voltam közvélemény-kutató, tudom, hogy a közhangulat olyan, mint a dinoszaurusz: mindig késleltetve és baromi lassan mozdul meg. De az azonnali visszajelzések szerint valami elkezdődött. A Facebook-posztokat elemezve is az látszik, hogy én vagyok a legnépszerűbb ellenzéki politikus. Biztos vagyok benne, hogy ez a választás nagyon szoros lesz, és az általam vezetett szövetség lesz a legerősebb a mai ellenzéki formációk közül.
- A Facebook-posztokból – bár nyilván nem reprezentatívak – kiolvasható, hogy választói szinten egyesíthető a baloldal?
- Bízom benne, hogy a választók összehozzák azt a koalíciót, amit a pártok elbénáztak. A változást akarók egyre kevésbé törődnek a párthűséggel.
- Biztos ebben? Azt mondja, előny, hogy az MSZP megállapodott a körzetekről a DK-val. De van vagy tucatnyi körzet, ahol a Demokratikus Koalíció jelöltjét negyedik-ötödik helyre mérik. Ahhoz, hogy befusson, szükség van az LMP és az MSZP szimpatizánsaira, miközben egyik párt hívei sem szívesen szavaznának rá – ez az ellenállás is feloldható?
- Nekem a tárgyalások alatt úgy tűnt, a DK választókerületekben gondolkozott, nem jelöltekben. Maradjunk annyiban, ez vitatható és nem szerencsés. Különösen nem a DK szempontjából. Szavazóik nagyobb arányban fogják megtalálni a baloldali jelöltet, mert ott lesz mellette az MSZP-logó. Az MSZP támogatói nehezebben fogják megtalálni a nekik felajánlott DK-jelöltet. Ez a stratégia megkérdőjelezhető. De nem akarok üzengetni, legyen annyi elég: a közös lista erkölcsi és matematikai szempontból is jobb. Úgyhogy mindenkit várunk, és nincsenek feltételeink. És tényleg nincsenek.
- Az erkölcsi és matematikai szempontok mellé emeljünk be egy hitelességi pénzügyi szempontot: ha nincs az a szabályozás, ami szerint az 1 százalékos eredményt el nem érő pártoknak vissza kell fizetniük a támogatást, akkor is szövetségre lép az MSZP-vel a Párbeszéd, mert így a szocialisták viszik be a hátukon az Országgyűlésbe?
- Az MSZP pedig kapott egy esélyt, hogy az ellenzék vezető ereje maradjon, úgyhogy ez egy win-win helyzet. Egyáltalán nem volt szempont ez a szabályozás. A Párbeszéd nagyon régóta együttműködésről beszél – méghozzá minden párttal és közös listán.
- És a civil szervezetekkel. De szakértői imidzset el lehet adni, miközben a kormánypártok politikusi pankrátorokat küldenek a ringbe?
- Egy képpel válaszolnék: Dr. Máriás festményén a humanista Mike Tysonként jelentem meg. És én valóban nem vagyok pankrátor. De ezt előnyként értékelem, mert olyan emberekre van szükség, akik nem verekednek, hanem marha sokat dolgoznak kormányon.
- Ahhoz persze, hogy megszakadhasson a kormányzati munkában, meg kellene nyerni a választást, miközben a kormány egyszeri juttatásokkal, nyugdíj- és béremelésekkel elkezdte kivásárolni az időseket és a közszolgálatban dolgozókat. Miképp ellensúlyozhatja ezt egy ellenzéki ígéret?
- Az Erzsébet-utalványos mókát Zuglóban tesztelte a Fidesz, az elődöm, Papcsák Ferenc pont a választási évben gondolta, hogy ilyesmit kell osztani szakmányban. Ám az országgyűlési és az önkormányzati választást is csúnyán elvesztette a Fidesz. A Fidesz ökölszabálya az, hogy négy éven át jó sok pénzt elvesz az emberektől, majd választási évben visszacsorgat egy kicsit. Amit a kormány a nyugdíjasoknak adott, az megalázó – a korábbi szisztéma szerint kétszer annyival emelkedett volna az ellátásuk, mint most. Hiszem, hogy az embereket nem lehet pár ezer forintos alamizsnával megvenni.
- A nyugdíjrendszerre – a Publicus Intézet legfrissebb kutatása szerint - lásd: a szombaton megjelenő Vasárnapi Hírekben – az emberek 56 százaléka szerint keveset költ a kabinet. A szociális ellátórendszer esetében ez az arány 74 százalék, az egészségügy esetében pedig 85 százalék. Hogy van az, hogy ez az elégedetlenség nem válik értékválasztó tényezővé egy voksoláson?
- Ha a politika a valóságról szólna, egyértelműen mi nyernénk. Hazudozásban viszont gyengék vagyunk – erre egyébként büszke vagyok. Azt tudom mondani, hogy aki úgy érzi, a menekültek elvették a munkáját, az szavazzon a Fideszre, aki pedig úgy érzi, hogy baj van az egészségüggyel, baj van az oktatással, baj van a nyugdíjakkal, az szavazzon ránk. És akkor nyerünk.
