Minden egészséges nemzetnek szüksége van értelmiségi rétegre, mely élére áll, és az „írástudók felelősségével” vezeti azt. Ilyen módon mutatkozik be honlapján a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), mely magáról szerényen azt is írja: „megkerülhetetlen szellemi központja, erőforrása az országnak.”
No, itt a baj! Ha ez a társaság valóban a társadalom élén állónak képzeli magát, és ebben kormányzati hátszelet élvezhet – az csúnya világot támaszt föl. Szaporodnak a gipsz-Horthyk az országban, buzgón élesztgetik a kultuszát, nem épp a hatalom ellenére.
Most azonban szintet lépett az aljasság – és ne horkanjunk föl a szón! –, tudniillik „vitéz nagybányai Horthy Miklós néhai kormányzónkra, és kedves menyére, munkatársára, özv. Horthy Istvánné, született Edelsheim Gyulai Ilona grófnőre” szentmisén emlékeznek meg „szeretettel és tisztelettel” január 27-én a belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban – amint azt a 444 észrevette. A szervező a KÉSZ.
A történelemben járatosabbak is ráncolják a homlokukat, ugyan mitől jeles dátum a Horthy família életében január 27. Semmitől. Ezen a napon szabadították viszont fel az auschwitzi haláltábort. Horthynak emlékmisével hódolni a háború és a holokauszt történetének emblematikus napján igazán keresztényi gondolat. Ráadásul méltatja majd az őt oly takaratlanul tisztelő Boross Péter ex-miniszterelnök és Szakály Sándor is, aki idegenrendészeti problémának nevezte a magyarországi zsidók Kamenyec-Podolszkba történt deportálását és lemészárlását.
Most még csak egy napon emlékezünk, de eljöhet az idő, amikor majd egyszerre! Amikor már olyanra schmidtmáriázzák össze a történelmet, hogy Horthy szabadította fel a haláltábort, ami persze nem is létezett. 56-ot már sikerült szétmázolniuk. Nagy Imre helyett egy ócska ripacs lett a forradalom hőse.
Egyre riadtabban nézzük, mit hoz a múlt.
