Mióta elkezdődött idehaza a titokban tető alá hozott paksi bővítés kormányzati elfogadtatása, két állítás (némileg felülpozicionálva: két paradigma) harcol egymás ellen a nyilvánosságban. A hivatalos kormányálláspont szerint Paks 2 fő funkciója a biztonságos energiaellátás. (Korábban volt egy másik állandó jelző is, az olcsó, de ezt mostanában már ritkábban teszik hozzá. Érthető: miután abban maradtak a brüsszeli Bizottsággal, hogy piaci alapon senki sem építene nálunk atomerőművet, és a beruházás még a mai áramárak duplájával számolva is veszteséges lesz, sőt állami támogatásra szorul, nehéz lenne az olcsósággal érvelni. Marad hát, jobb híján, a biztonság.) A friss közvélemény-kutatások szerint a többség másképp gondolja: az egész ügylet inkább a pénzről szól. Arról, hogy az atomvircsaft keretében a tűzhöz közel ülők-állók külső kontroll nélkül költhetnek el nagyjából 4000 milliárd forintot – sokkal többet (egyben), mint bárki eddig a magyar történelemben.
Most az új, elvileg Orbán-barát osztrák kormány megerősítette elődje bejelentését, és az Európai Bíróságon támadja meg a projekt uniós szabályokba ütköző állami támogatását. (Indokoltan: anno Orbánék is elfogadták, hogy a veszteséges Malévet nem lehetett adófizetői pénzből életben tartani, és ahogyan nincs előírva, hogy minden tagállamban kötelező lennie egy nemzeti légitársaságnak, úgy az sincs kőbe vésve, hogy áramot csak atomerőműben lehet termelni, akkor is, ha drága.). Egy lépéssel így közelebb jutottunk a megfejtéshez. A luxembourgi perben az Európai Bizottság lesz az alperes, és azt kell bebizonyítani, hogy az elvileg egységes európai energiapiacon a kalandos előéletű új paksi reaktorok – az anamnézisükben Rothschilddal, Mangolddal, Oettinger főbiztos rejtélyes budapesti útjával, Kocsis Istvánnal, Szergej Kirijenkóval, Vlagyimir Putyinnal és Orbán Viktorral – nem élveznek majd megengedhetetlen versenyelőnyt. Annak ellenére sem, hogy az építkezéshez fölvett, a piacinál amúgy duplán drágább hitel kamatait az üzemeltetők helyett a magyar polgárok állják. Ha a bíróság úgy dönt, hogy ezt a tündérmesét nem hiszi el, és marad inkább a józan észnél, akkor meg fogja tiltani az állami támogatásból történő finanszírozást, ami azt jelenti, hogy Paks 2-ből, bármi épült is addig Pakson, nem lesz működő atomerőmű.
Amennyiben a kormány célja valóban a biztonságos energiaellátás lenne, akkor ezen a ponton felfüggesztené az építkezést. Hiszen ha egy olyan erőműre fordítja a következő fél évszázad energetikai megalapozására szolgáló forrásokat, amely soha nem fog termelni, akkor éppen hogy a biztonságos energiaellátást veszélyezteti. (És senki sem mondta, hogy sürget az idő, épp ellenkezőleg: minden szakértő azt mondja, hogy botorság sietni, nem kellene a régi és az új paksi blokkokat párhozamosan üzemeltetni.) Ha viszont valami más a cél… Nézzük csak, mit olvastunk a bécsi bejelentést követő hazai kormányközleményben: „Az osztrák kereset nem bír halasztó hatállyal, a Paks II. projekt munkálatai zavartalanul folynak tovább”.
Köszönjük, nincs is több kérdésünk.
