Az I. világháború;I. világháború;

- Borzalmak egy romániai fogolytáborban

Némelyek a latrinákban haltak meg, mások napokon át eltemetlenül hevertek a vermekben. 370 túsz közül mindössze 83 maradt életben.

Mackensen vezértábornagy Presan tábornokhoz, a román hadsereg főparancsnokához Jassiba tiltakozó táviratot intézett a román fogságba esett hadifoglyokkal szemben tanúsított embertelen, bestiális bánásmód miatt. A tiltakozás tárgyául szolgáló adatokat az internálásból visszatért Simon Márton bankigazgató és Csató József községi jegyző eskü alatt tett vallomásai szolgáltatják.

A két egykori internált, akiket túsz gyanánt vittek el, azt vallotta, hogy 370 túsz közül mindössze 83 maradt életben. A sipoti fogolytábor 17.000 magyar, német és osztrák hadifoglya közül már csak 1.000 él, a többi a román brutalitásnak esett áldozatul. A románok a németekkel bántak a legkeményebben.

Fogolytáboruk parancsnoka naponta karvastagságú furkósbottal verte véresre őket. Négyezer német fogoly közül legföljebb 2—300 maradt életben. A legtöbben tífuszban, kiütéses hagymázban és az ütlegek következtében haltak meg. Sokan meg is fagytak.

A foglyokat kétszázanként földalatti vermekben helyezték el levegő és világosság nélkül. Táplálékuk megromlott kukoricaliszt volt, amelyet nyersen tenyerükből. Némely napon 300 ember is meghalt.

Némelyek a latrinákban haltak meg, mások napokon át eltemetlenül hevertek a vermekben. Előfordult azonban, hogy a testük még meleg volt, mégis el kellett ásni őket. Sokszor kutyák rágódtak a holttesteken.

Egy ilyen alkalommal egy hadifogoly, el akarta kergetni a kutyákat, de e szándékáért a parancsnok megverte. A halottakkal gyakran élő emberekei is eltemettek. Orvos a táborban mindössze három volt, orvosság alig valami.

Népszava 1918. január 23.