Hogy a tervezett paksi atomerőmű területe geológiai kockázatot rejt, azt elsőként Paks 1 tulajdonosa, az MVM ismerte el egy tavalyi közleményben: „A tény, hogy a paksi telephely alatt aktív vető húzódik, nem új keletű, ez a nyilvánosan elérhető engedélykérelmi dokumentumokban is egyértelműen le van írva.” A veszélyt részletező tanulmányt 2017 nyarán hozta nyilvánosságra az Átlátszó.
A dokumentum nyomán Jávor Benedek, a párbeszéd EP-képviselője mutatta be, hogyan trükközik az Orbán-kormány a szeizmológiai előírásokkal. „A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ajánlásai alapján aktív törésvonalra nem lehetne atomerőművet építeni, és csupán a magyar szabályozásba beépített trükkös kiskapu révén tudták mégiscsak rányomni a pecsétet az új blokkok telephelyengedélyére. A NAÜ ajánlás ugyanis úgy fogalmaz, hogy a felszínre kifutó, vagy felszínközeli vetők fölé nem javasolja atomerőművek építését.
A magyar szabályozás ebből a „felszínközeli” kifejezést nagyvonalúan kihagyja, és így arra hivatkozik a hatóság, hogy tanulmány csupán felszínközeli elmozdulásokat azonosított, amit a magyar jog nem tekint kizáró körülménynek.” Ugyancsak Jávor hívta fel a figyelmet korábban, hogy az orosz szabályozás ebben a tekintetben nem a magyarhoz, hanem a NAÜ-előírásokhoz igazodik: „Nem megengedett nukleáris erőmű elhelyezése közvetlenül aktív vetőkön elhelyezkedő telephelyeken”. Az EP-képviselő akkor azt mondta: az adott helyszínen még az orosz szabályok szerint sem lehetne Paks 2-t megépíteni – kezdeményezte is a telephelyengedély visszavonását.
A magyar lakosság 61 százaléka ellenzi az orosz részvételű paksi bővítést – derül ki a Závecz Research-nek a Greenpeace megbízásából készített reprezentatív közvélemény-kutatásából. A tavaly ősszel felvett és mostanra feldolgozott adatok szerint a beruházás elutasítottsága még sosem volt ilyen magas: nincs egyetlen olyan releváns társadalmi csoport sem, amelyben egyharmadnál nagyobb támogatottsága lenne az atomerőmű-építésnek. Ugyanez a helyzet az egyes pártok szavazótáborában is: még a Fidesz-szavazóknak is csupán az egyharmada szeretne új atomerőművet. Országosan mindössze 19 százaléknyi népesség tekinthető a beruházás hívének, elsősorban a kistelepülések lakói és az alacsony iskolai végzettségűek közül (két éve a támogatók aránya még 31 százalékos volt). Az elutasítás fő oka a nukleáris energiatermeléstől és a sugárzó hulladékoktól való félelem, a válaszadók a harmadik helyen az Oroszországtól való függést említették.
Gerner Péter geológus (aki korábban az ELTE geofizikai tanszékén a Pannon-medence lemezmozgásaival foglalkozott) elvégezte az eddig készült kutatások elemzését, és az eredményt az Átlátszón péntek este nyilvánosságra is hozta. A szakember úgy látja, nem kellő alapossággal vizsgálták, hogy vannak-e a felszínig jutó törések az erőmű közelében. Szerinte az idejétmúlt tektonikai modellek hibái miatt nem lehet tudni, hogy mekkora elmozdulásokra kell számítani a majdani atomerőmű alatti rétegekben.
A veszély mértékét a vízszintes irányú talajgyorsulás maximális értékével szokták megadni, és az erőmű építményeit ehhez méretezik, ami nagyban befolyásolja a költségeket. Gerner elemzése rámutat: a tervezésnél úgy számoltak, hogy az alapkőzetben várható gyorsulási értékek a felszínhez közeledve csökkenni fognak – és ehhez a kisebb gyorsuláshoz méretezik a terveket (0,49 g helyett 0,34 g) –, miközben az adott típusú üledékes talajban a talajgyorsulás a felszín felé haladva inkább növekedni szokott. Így azonban fennáll a veszélye, hogy Paks 2 nem bírja majd ki azokat a földmozgásokat, amelyekre a telephelyen reálisan számítani kell. A szakértő konklúziója, hogy a a számításokat a helyes modell alapján újra el kell végezni, méghozzá egy (a magyar kormánytól) független nemzetközi kutatócsoport részvételével. Az új eredmények alapján akár az erőmű terveinek újbóli elkészítésére is szükség lehet.
