Arra azért nem számíthattam, hogy a sokáig szappanoperákban utazó kormány fontolóra veszi Bacsó Péter klasszikus művének (A tanú) valóságba való átültetését. A nagyívű migránstörvényt - aminek legkárosabb következménye, hogy Bödőcs Tibor elvesztheti kenyérkereső foglalkozását – Virág és Bástya elvtárs (Kovács meg Pintér úr) azon a napon harangozta be, amikor kiderült, hogy a fejesek kedvéért kitiltották a gyerekeket a luxususzodából (vö: sprickoló tömeg). Kerényi Imre közben fakardos nyári tábort hirdetett a különös anyagból gyúrt vezetőréteg leszármazottjainak.
Tombol körülöttünk az abszurd humor, kínunkban röhögünk, és amikor a közeljövőre sandítunk, TASZ-os békaembereket látunk kikászálódni a vízből. A hónuk alatt migránsokat szorongatnak, le akarják rohanni szegény Kósa Lajost, aki Surda-kalapban indul malacot etetni az anyukájához. Orbán Viktort Izauraként ábrázolják a hónaljszagú újságok, nemzeti konzultáció kezdődik, ki kell szabadítani a muszlim fogságból. Marika néni, aki Soros Györgyöt okolja a balsorsáért, nyomban indul Pestre, hívta a párt.
Mikor jön el a pillanat, amikor mindnyájan átérezzük nagy, közös és teljes elhülyülésünk visszavonhatatlanságát? Most, hogy bedobták a határsáv ötletét is, ilyenekről kezdtem fantáziálni: 2015-ben ismertem meg Dániel Zoltánt, egy ismerősöm, aki a Helsinki Bizottságnál dolgozott, név szerint Galván Tivadar mutatta be nekem mint illegális migránssimogatót. Akkor még nem sejtettem, hogy Soros beépített embere, és a kényszer-betelepítő Brüsszel aljas ügynöke...
Ha a kormánynak az a célja, hogy az egész országot elmekórtani kísérletnek vesse alá, az persze más tészta. A magam részéről különben már ez ellen sem horgadnék föl, hiszen ott benn jó szívvel mondhatnám, hogy mindenki hülye, aki kinn maradt.
Most ez még egy kicsit macerás.
