Vannak települések, ahol csodaszép szökőkutak csörgedeznek, miközben az utcák egy része még földes, murvás, aszfaltozatlan, az iskola düledezik, a fiatalok pedig menekülnek, ahová tudnak. Zagyvaszántó nem ilyen. Első ránézésre átlagos falu a 21-es út mellett, Hatvantól északra, a Mátra lábánál. Szerény településközpont, takaros, de nem feltűnő házak, jó minőségű utak. Két részre oszlik a település: az ófaluban még parasztházakat is találni, az új-telepet inkább a gyári munkások kockaházai és néhány társasház jellemzi.
Tudatos elgondolás eredménye, hogy a külsőségek helyett inkább az intézmények ésszerű működtetésére összpontosítottak, s csak olyan pályázatokon indultak el, amelyek ezt segítették elő – mondja Fekete László, az 1890 lelkes falu MSZP-s polgármestere, aki főállásban a helyi katolikus iskola testnevelő tanára. Nem is volt könnyű időpontot egyeztetni vele, hisz amikor épp nem tanít, vagy edzést tart, akkor pályázatokat készít elő, menedzsel, vízügyesekkel, katasztrófavédelmi szakértőkkel tárgyal. Nem tősgyökeres, ide nősült, hivatásos diósgyőri focista karrierjét hagyta hátra. "Szeretem a focit", mondja, s mi el is hisszük ezt a most is nyúlánk hajdani futballistának, aki ittlétének több mint negyedszázada óta edzők és sportolók generációit nevelte ki a Heves megyei faluban.
A foci segít abban is, hogy ne legyen széthúzás a különféle pártok és érdekkörök között. – Van szenior csapatunk, van szurkolótáborunk, egyikben sem kérdezik meg, ki a kormánypárti és ki az ellenzéki, hisz együtt kell működni a jó eredményért. Így van ez nagyjából az önkormányzatban is: a választások közeledtével, kampány idején olykor elhangzanak keményebb mondatok, néha felhorgadnak az indulatok, de aztán szépen elsimul minden és visszatér minden a régi kerékvágásba. Egy faluban nem lehet pártalapon politizálni, falupolitika van: ha bedugul a vízelvezető árok, a víz elönti a fideszesek és a szocialisták házait is, nem válogat – mondja Fekete László. Második ciklusát tölti polgármesterként, de szavai szerint szívesen háttérbe vonult volna, ha elődje, Oldal Alfréd marad a poszton. Ő azonban kora miatt – nyolcvan éves lesz lassan – már nem vállalhatta azt a rengeteg konfliktust, ami egy falu irányításával együtt jár.
Fekete Lászlón is látszik, sokkal jobban szereti a hétköznapi békét, mint a virtuskodást, és inkább a meggyőzés a fegyvere, semmint a hatalmi szó. Az együttműködést amúgy is napi szinten "gyakorolja", hiszen miután 2000 fő alá csökkent a falu lélekszáma, közös hivatalt hoztak létre a szintén 2000 lakosúnál kisebb, de Zagyvaszántónál valamivel népesebb Rózsaszentmártonnal. Sok ilyen szimbiózis alakult ki falvak között az országban, miután a mostani hatalom bizonyos lakosságszám alatt elvette az önállóságot, de a zagyvaszántói polgármester szerint az ő két településük nagyobb zökkenők nélkül képes együtt dolgozni, belátva, hogy mindkettőjüknek vannak érdekeik, amiket a lehetőségekhez kell igazítani.
Az észérvek akkor is győztek, amikor nyolc évvel ezelőtt a falu büdzséjét kellett rendbe hozni. A rendszerváltás után bezárt az itt sokaknak munkát adó selypi cukorgyár és a cementgyár, s jelentős iparűzési adóbevétel esett ki a kasszából. A változás szinte egyik napról a másikra borította fel az addigi, viszonylag kényelmes körülményeket, s ütött hatalmas lyukat a gazdálkodásukba.
Fekete László azzal vágta el a gordiuszi csomót, hogy számolt, s meggyőzte a képviselő-testületet: lejjebb kell vinniük az iparűzési adót, ha nagyobb bevételt akarnak. Igaza lett. A 2 százalékról 0,8-ra levitt adózási lehetőség több vállalkozást is hozzájuk vonzott, hatszorosára emelkedtek a bevételeik, ami helyrebillentette a költségvetést. Igaz, a kormány nem hagyta őket sokáig örülni, mert "megnövekedett adóerőképesség" címén pont annyit vesz el tőlük, amennyit pluszban beszednek, így most inkább a költségek lefaragása és az egyéb bevételek növelése hozhat némi hasznot a konyhára.
A zagyvaszántói rezsicsökkentés akár mások számára is példa lehetne: látványberuházások helyett ők az energiatakarékosságra helyezték a hangsúlyt. Noha pályázhattak volna a faluközpont csinosítgatására, nem tették, csak olyanra kértek pénzt az államtól vagy az uniótól, ami a kiadásaikat csökkentette. A közintézmények nyílászáró-cseréi, a fűtési rendszerek modernizálása, a szigetelés megoldása azzal járt, hogy jelenleg 10-15 millió forinttal kevesebb a kiadásuk évente, mint jó pár évvel ezelőtt. Napelem került például az iskolára, ami mindjárt évi egymillió forintos megtakarítást eredményezett, de ugyanitt lecserélték a nagy alapfogyasztásra beállított gázórát, így az évi 1,5 millió forintos alapdíj helyett ennek töredékét, csak tízezer forintot fizetnek. Amikor felvetődött, hogy újrahasznosított anyaggal, jelesül pellettel fűtsék az iskolát, kiszámították, hogy ez nem éri meg a falunak, mert a két plusz alkalmazott bére elvinné a hasznot: a képviselők le is szavazták az ötletet. De arra, amire nagy szükség van, akár saját költségvetésből is költenek. Ilyen volt az iskola előtti zebra kialakítása, vagy a félkarú sorompó felállítása a falut szinte kettészelő vasúti sínek egyik forgalmas csomópontjához. Nyolc évvel ezelőtt görkorcsolyával nem lett volna tanácsos végigmenni Zagyvaszántó útjain: jövőre szinte mindegyik aszfaltozott már.
A pedagógus polgármester szerint az igazán megtérülő invesztíció az, amit a gyerekekre fordítanak, s ezen a téren Zagyvaszántónak nincs oka panaszra. A katolikus egyház 70 milliót fordított a hozzá került iskola felújítására, így már – miként fogalmaz – "nem csak a legjobb, de a legszebb intézmény is az övék a térségben." A zagyvaszántói gyerekek közül többen amerikai egyetemekig jutottak, de az iskola folyamatosan tartja velük a kapcsolatot, arra ösztönözve őket, hogy hozzák vissza a jövőbeli befektetéseiket vagy üzleti partnereiket a faluba. S noha sokan elköltöznek külföldre, vagy az ország nyugati felébe, aki marad, azt igyekeznek megtartani. Itt nem kell óvónőt vagy dajkát keresni, mert már most tudják, ki lesz az az egyetemista lány, aki beáll majd a két-három év múlva nyugdíjba vonuló nevelő helyére: a falu tudatosan gazdálkodik az emberi erőforrásokkal és évekre előre terveznek.
Igaz, gyönyörű főterük még mindig nincs.
Zagyvaszántón Hatvan és Gyöngyös közelsége miatt gyakorlatilag nincs munkanélküliség: aki képes dolgozni, és akar is, azt tárt karokkal várja a BOSCH, az Apolló Tyres vagy épp budapesti cégek, de az alumínium öntöde is kínál lehetőségeket.
Épp ezért a közmunka programok se jellemzők, nemigen találnának rá jelentkezőket. Az itt élők rendben fizeti a helyi adókat nem kell külön behajtani azokat, így az évi 160 millió forintos költségvetésű település nagyjából kiegyensúlyozottan működik.
