Intim és sajátos a Holt lelkek Kálmán Eszter által tervezett díszlete a Katona József Színház legkisebb játszóhelyén, a Sufniban. A nézők két oldalról veszik körül a játékteret, mint egy lelátó, akár sportpályán is érezhetnénk magunkat, a szereplők is egy zöld felületen lépdelnek. Dankó István már az egyetemen is foglalkozott Gogol művével és most a Katonában is lehetőséget kapott, hogy színre vigye, első rendezésként. Szakonyi Károly színpadi adaptációját használja, csakhogy az összes szerepet négy színésszel játszatja. Lestyán Attila, Elek Ferenc és Mészáros Blanka több figurát kelt életre. A magát kollégiumi tanácsosnak és földbirtokosnak kiadó Csiscsikovot Vizi Dávid egyetemi hallgató játssza.
Ez a megoldás és az, hogy egy jócskán összehúzott, tömörített változatot látunk, kifejezetten izgalmas eredményt hoz. Az egyes jelenetek, olyanok, mint valami sűrítmények, rögtön a lényeget kapjuk. Már az elején elhangzik, hogy ebben a kormányzóságban „becsületből itt nem él meg az ember.”. Nem kell különösebb fejlettebb asszociációs rendszer ahhoz, hogy ne a mai mindennapjaink jussanak eszünkbe. És az is jó, amikor a pincértől azt kérdezi Csicsikov, hogy miért beszél terebélyes fákról a parkban, amikor azok vézna göcsörtös husángok. A válasz pedig így hangzik: Megírta az újság, hogy terebélyesek! Kormányzónk atyai gondoskodásából… Így hát tudjuk, hogy szépek és terebélyesek. Aki nem olvas újságot, hanem csak a szemének hisz, azt könnyen megtévesztik a látottak…
A Holt lelkek története egyébként is sokkolóan mainak hat, hiszen arról a kisstílű velejéig korrupt rendszerről szól, ami számunkra is ismerős lehet. Mondhatnánk Gogol ugyan nem most írta ezt a művet, de azóta szinte semmi sem változott. Olyan az egész előadás, mintha apró részleteket kinagyítanánk - az együttes kép pedig önmagáért beszél. Nagyon pontos látlelet. A hatalomban lévőket és a hatalomban tartókat egyaránt éles kontúrral ábrázolja és nem tesz különbséget abban, kinek van nagyobb felelőssége, hogy ez az egész fennmarad. Az előadást záró gondolat előtt pedig egy apró mozzanattal, miután a kényelmetlenné váló holt lelkeket vásároló Csicsikovot a hatalom birtokosai kiiktatták, a kormányzó a zöld felületre becsúsztat egy apró játékfutballkaput, majd azt mondja: "De mi, uraim, emelt fővel nézhetünk az emberek szemébe, lesz minden ami kell, de főleg ami nem, hiszen napnál világosabb ártatlanságunk…"