Kulcsár István zseniálisan megírta (Népszava, január 8.), hogy Magyarországon minden hivatal minden dokumentumhoz, minden irathoz, minden igazoláshoz annyi adatot kér, amennyit csak akar és tud. Valamilyen okból. Tudjuk magunkat igazolni személyi igazolvánnyal, jogosítvánnyal, lakcím kártyával, útlevéllel, TAJ-kártyával, de mindig újra és újra kérik az adatokat, amelyek feldolgozása nyilván drága és sok munkaórába kerül, miközben a kormányzatok panaszkodnak a bürokráciára és a drága államra. Én magam évekkel ezelőtt egy igazolás megszerzéséhez már megelégeltem ezt, és Blaha Lujzát neveztem meg édesanyámnak. Édesapám pedig Karl Marx volt, mondtam az ügyintézőnek. "Köszönjük, bennünket csak az anyja neve érdeke" – felelte mosolyogva. Az igazolást megkaptam.