Politikai konjunktúra esetén a gazdaság teljesítményének ingadozását a kormányon lévő párt(ok) manipulációi váltják ki, amelyek az újraválasztásukért küzdenek. A minél hatékonyabb szavazatvásárlás érdekében alakítják a költségvetési kiadásaikat és a monetáris politikájukat is. Az intézkedéseket a választást közvetlenül megelőző évben-félévben hozzák meg. A politikai konjunktúra kialakulásának jellemzőit kristálytisztán tükrözik az Orbán-kormány intézkedései is. A mostani választási ciklusban a kormányzat egyrészt a miniszterelnök hobbiköréhez kapcsolódó beruházásokra - stadionokra, újabban lőterekre - költ sok száz milliárd forintot, a gazdaság fejlődését, versenyképességét is hosszú távon meghatározó oktatást, egészségügyet pedig elhanyagolta.
Csak most jutott a kormányzat eszébe, hogy bizonyos területen a béreket, a nyugdíjasok és gyerekes családok, a nyelvvizsgát tenni akaró fiatalok helyzetét valamelyest javítsa. A kormány azt mondja, hogy az ország gazdaságilag most jó helyzetben van, ami persze az uniós pénzek beérkezésének köszönhető, a kedvező intézkedéseket meg lehet tenni. De ez csak féligazság, mert ha a pénzt nem hobbiberuházásokra, versenyképtelen cégek finanszírozására fordítják, akkor lett volna forrás azon társadalmi-gazdasági célok megvalósítására is, amelyek hosszú távon a fejlett, versenyképes gazdasággal rendelkező országokhoz való felzárkózást segítették volna elő. A politikai konjunktúrát kialakító, az ország lehetőségeit figyelmen kívül hagyó döntések külső és belső egyensúlyhiányt okozhatnak, s akkor a választások után akár a hivatalban maradó, akár az új kormánynak az egyensúly helyreállítása végett megszorító intézkedéseket kell hoznia.
